Léptek..

Mikor ölel a csend, a homály
rád borult az éjszaka, a magány.
Gondolataid közt annyi a mérföld kő,
megállni érdemes e,
kérdezd meg hát lelked, szíved.
Mit érzel, ha lágy szellő ér hozzád,
gondolatod léptek csak, az idő vonalán.

Léptek, ezer és ezer, kitolja az időt
már nem érzed zsibbadt testedet,
nem látod a világot magad körül
megszűnt minden mi létezik.
Csak az van most ami már
megtörtént,
léptek csak a gondolataid kék egén.
Kifordult ablakok, rozsdás zsanérok
nyikorgó hangon sírnak a szélben.
Még egy lépés, és nem e-világi vagyok..

Mikor ölel a homály és a csend, gondolataid
ha álomba nem nyomnak,
lassan eltemetnek.
Léptek már közelednek. érted jönnek.