Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lehetetlen séta
pepo• 2013. szeptember 12. 19:43
Kezemben az a csokor
amit még meg sem kötöttek,
ajkamon a mondat
amire hangot nem leheltek.
Új ruhám szabatlan
tetteim így megtervezetlenek
születve vakok, kartalan
láb-nélküli séta, valahol
egy lanka oldalán, amit
most hord szét a szél, más valaki
lába alá...
Most csokrot kötök,
nyárról lemaradt napraforgó virágból,
zsebemben papíron a mondat
ajkamon majd az szólhat.
Nem szűk az új ruhám,
majdnem bőröm lett, szívem azon
dobban át.
Tervet szőttem, séta volt így
a tegnap lanka oldalán...
Molnar-Jolan2013. szeptember 13. 21:34
Olyan mint egy laza, szép csokor...:)
csillogo2013. szeptember 13. 20:55
''Nem szűk az új ruhám,
majdnem bőröm lett, szívem azon
dobban át.''
Szép vers - főoldalra illő... mert úgy gondolom, hogy sok odavalót itt hagytál a blogban!:)
Pepo!
pepo2013. szeptember 13. 19:30
köszönöm szépeneket küldök :)
szederfalu2013. szeptember 13. 11:46
Sétálunk? :)
mantra2013. szeptember 13. 08:30
''Tervet szőttem, séta volt így
a tegnap lanka oldalán...''
BakosErika2013. szeptember 13. 06:11
Nem szűk az új ruhám,
majdnem bőröm lett, szívem azon
dobban át.
Tervet szőttem, séta volt így
a tegnap lanka oldalán...
Szépet írtál! :)
skary2013. szeptember 13. 04:28
:)
Ernest2013. szeptember 13. 03:05
''Most csokrot kötök,
nyárról lemaradt napraforgó virágból,
zsebemben papíron a mondat
ajkamon majd az szólhat.''
Jóóó lett, tetszett!
Üdv : Őrni
Mikijozsa2013. szeptember 12. 20:40
Szép a csokor, séta után