Könnyem..

Emlékszel, mikor a csendre tanítottalak, halkan súgtam
nem szabad, meg se mozdulj, látod azt az árnyékot. el fog vinni ha hangos vagy. Már észre is vett, és jön érted, emlékszel. Mert én emlékszem a csillogó szemedre, ahogy néztél és féltél, egy könnycsepp szalad
mindkét szemed sarkába. De tudtam, meg kell tanulnod mi is az a csend a nyugalom, és mikor teheted azt amit lehet és szabad, emlékszel.

Születésnapodra annyira szerettél volna egy kis kutyát, emlékszel, talán a hatodik lehetett, és emlékszem, akkor tudtad a leckét, csendben vártál fénylő szemekkel, hogy mi is van abban a dobozban. és a csendet akkor nevetésed vágta el, mikor meghallottad a várva várt ajándékod csaholása, amit vágytál, emlékszel.

Tudom most miért állsz itt előttem, és miért vagy csendben, nem hallak. már régen nem hallak,
ajkam szólna, de te már nem érted, régen nem érted. Már megnőttél, 39 évesen, és én betegen.
Szemem alig lát, kezem nyúlna kezedért, vágyom rá,sosem fogtad meg, miért, hisz annyira szerettél
kérlek most tedd meg mikor már nem tudom kérni.
Magadtól, érzésből és az a sok szeretet amit adtam,
pici viszonzásból, mert most kell.

Érzem megmozdulsz, ágyam szélére ülsz, ajkaid szólnak, de nem hallom, már nem hallom.
Megfogod kezem, könnyeid hullnak, még akarok élni, veled bort szürcsölni, nevetni,.. mást nem tenni.
Kimondani azt mit soha nem.. Szeretlek fiam..

Maradj még velem sokáig. el ne menj..  soha talán soha