Kevesebb

Kevés még bennem a szó
s-hiába csillan néha esőcseppekben
újaim végén, papírra zárt zápor
vagy csendes eső, egy reggelen.
Megbújik bennem a félsz
szókincsnyi vágy, ilyen az élettel teli
minden nap, ami vagy vigyáz
vagy kinevet, elragad, sodró ár.
Tenyerével a szívtelen, arcul csap
de nem érdekel, felhők mindig lesznek
napsütésben barnul majd arcom
s kezemmel homokot szórok
majd, egy mosolygós délután...