Keveredő

Hiába hullott le az ősz,
s-bár most lábam előtt vastagon
hömpölyög.
Másban kutat gondolatom
nem itt,
az összefújt küszöbök közt.
Bár jártam itt, nyárban
télben, virág illatban
esőben, undok sárban
de most hiába mindez, kelletlen vagy
de elvisellek, de hogy ezért keseregjek
arra várhatsz.
Koldus a gondolat, pár garasban mérhetem
mégis megtart, ennek az életnek
mert ez folyik el, kezeim között
össze szedni próbálom, most is
a szétzavart levelek között.
Hiába hullott le az ősz,
s-bár lábam előtt vastagon
hömpölyög,
szerteszét hagytam önmagam
s-te szedegeted össze
életem, fáradtan
amit csak köszönök és köszönök...