Kék fehér fodrok

Úgy,
ha rám hajlik a tér
benne
a sok ember csak kérdez
de semmi felelet
és mégis megfelelek.
Pedig,
még akarni sem akarom
itt lenni kár
ott lenni majd honvágy
karjaim majd párnám
a tegnapot éltetik.
Zavarnak a hajnalok
mert ismeretlenek az illatok
nem piros az alma a fán,
a fű pedig úgy a szép
ha térdemet veri a kalász.

Úgy,
ha rám hajlik a tér
belém botlanak a járókelők
egy sem lép rám,
de majd ha belőlem szól
az egyetlen kérdés
fátyol az ablakon
alma a mosoly, az égen pedig
valami fehér fodros-kék...:)