pepo blogja

Lassan elforditom fejem a világtól.

Ahogy tèl beköszönt,olyan leszek, hervadó virág,levèl mit elenged az ág, szèl sodorja lelkem, avartemetőm így lesz. Lassan csukom le szemem,mint a táj mi elderesedet, megfagyok az első  hideg èjjel, szîvem elhalkul. Nem zavar senkit sem. Talán lesz sóhaj szomorú bánat. 

Pár szèp emlèk.mire nem lesz bocsánat.

Eret vàg egy reggel, szine lesz a tájnak, sok piros levèl.mindre irt egy szót a szîvem..  ezt olvasod majd..bocsánat. Bocsánat...bocsánat...

Tavasznak hiszlek