pepo blogja

Hogy meg ne szökj az éjtől.
Fénye érjen, égj mint a tűztől.
Reszket lelked, bánod tetted,
fényben éltél, átok lelked.

Hogy ne érjen a sötétség,
fáklya kell, gyújts hát fényt.
Most gondolni kell, hosszú az út,
és élni még kell.Elfogy a lendület
megszökni látod, nem-nem lehet.
Szemed a fény, parázs élet
talán elég lesz még,
éghet kétszáz évet.
De elizzik a parázs,
elér a végzet
megtalált a halál.

Éj eltakar, szökni tested,
már nem-nem akar.

Zörgő papírban nevetése,
világra bújt, csillag képe.
Szikrázó hideg víz,
üvegbe zárt szép szív.

Az szépség csókja
álmok vidám hagyója.
Kezem melegét szívja,
érzem csillag, remeg
megragad újra.

Töri szemem képét,
ha belenézek, látom
még, nem fakul a kép.
Üveg csillag melegsége
vezess, utam hosszú
és nem véges.

Csókja lángot szít
parazsat lobbantó
üveg szív. Átlátszó
színtelen,
nem az égben csillan.
Hanem itt lent.

mintha bolyonganék,
elveszett, üres csónak,
mi a tengeren evickél
mint szavak egy könyvben
keresel és nem érted,
egy mondat mi elragad
mi elsöpör mindent,
elveszetten cseng a csendben
s mit sem ér,

de mégis, itt-itt vagyok
szélben dalban, csak én vagyok
elveszett, de nem elvesztett
csak bolyongó dallam
mi az éjben született
formálsz, és gondolatban
elvesztesz,,
de mégis itt-itt az életben vagyok..

Lábad dobbant, szárnyad libben
ígértél angyalt, de talán nincsen.

Hisz mindenki az kinek lelke igaz
ki szenved, csak szárnytalan vigasz

itt lent.

Szárnyad nincsen, de szíved kincsem,
érzem, félted énem adom vigyed.

De nem, ne félts. poklokat kértem,
égő tüze elemésszen..

Nevess majd rám ott is, és meglátod
égni el nem fogok, jó nekem ott is.. 

Szárnyad nincsen, mégis vagy, köszönet

hogy itt, lent vagy. 

Eljön az est, álom szememre rá még nem les.
Még tűz égne, parázs bár szunnyad, ég, vár.
Nem mozdul csak árnyékod figyel, álom az
mi súlyt minden éjjel..

Súlytalan, íztelen, csak álom, mégis láva
izzó tűz mi testem minden álma.
Fel nem ébrednék, mégis néha felráz.
Csak árnyék néz szemembe, füst
mi lassan elszáll...

De érzem a fényt, szemem vakulna.
hajnali fény el soha nem nyomja,
csitul néha, de örök a forgás.

Ki nem alszik sosem, bennem él egy alvó,
szunnyadó vulkán.