pepo blogja

Most hagyom a hamut
vigye a szél
nem hevít már más
csak a lágy szél.
Pár parázs maradt
élednek nyomban
kezek fedik
lelkek védik
szívek égetik.
Lobban ha akarod
száraz napok
néma árnyékok
zavaros álmok
tétlen nappalok
jól égnek
ha ezeket mind
parazsamra hányod.
Tűz lobban
most létem gondtalan
lángban olvadó
márvány testben
ölelésem lapuló.
Égj, soha tüzem
le ne égj..

Vigyázni téged hogy lehet
táplálni, halmod rakni
mond hogy tegyem.

Szél ha fújja, hogy védjelek
ha zápor jő mit tegyek.

Nyári éjeken hangulat leszel
télen pedig maga az élet
te magad leszel.
Fagy nem hűti testem
ha te vigyázol rám
táplállak majd,
s így lassan megleszünk
míg egy napon el nem égünk.
Mit már együtt teszünk.

Lassan elégek, téged táplálni
már nem leszek képes.
Testem lassan gyenge lesz
ahogy tüzed egyre enyhébb lesz
lángod már csak lengedez
és egy szellő elolt,
velem egyszerre mindennek vége lesz.

Fellobbanni,
tenyérnyi helyen
újra talajra találni.

Megállni kárt tűzvészt
nem-nem csinálni.
Csak lassan égetve égni
el nem szenesedni
örökre fényben lenni.

Karcos kövek közt
védelmet lelni
táplálni
vörös fényedben újra állni,
vágyni
száraz gallyak apró rakása
lelkem örök varázsa.

Fellobbanni,
tenyérnyi helyen
örök jelzőfényt hagyni
és el nem feledni.
Kezek melegét élni
adni
ülj közelebb
most szép a melegem
arcod, kezed
most tedd közelebb.
Itt a kevésnyi hely
tenyérnyi mi pont kell.

Félelem üli most táncát
kirekesztetten
némán
mégis tánca hív.
Int felém némán.
Tüzet hint kezével
kék láng ég jeges hevével
táncba hív
vessz el velem, kezed add
fagy meg kék tüzemben.

Lángot most kérek
jeges kék lángban éneklőket
fátylat szememre
ne lássam arcod, fagyos tekinteted.

Táncba hívtál, fagyot adtál
lángod kéklő hegytető
távoli táj.
De lángod fehérlik,
már az én táncom hevíti.
Fehér tajték járja át, olvad jeged
látszik már a hegy orom
az új kék határ.
Tűz piros vére fakadt
arcomból a pír kiszalad
lefolyt lábaim alá, kék lángodnak
most lett vége már.
Égetek újra, lángra kapnak a kövek
láva elnyel,
már csak az emléked az ami még vermel.
Kimászom lassan, porolom ruhám
rajta foltot hagyott a félelem,
csak egy kék folt maradt
ennyi volt, vége már.

Izzó szemed lassan ébred
pislákoló csillagnyi fényed
árnyékot táncoltat a falon
szememmel csodálom
tetszik a táncod, nagyon.

Izzó szemed rám veted
érezni vélem erőd,
kezem emelem, elönti
szívem a forróság
dalod most pattanó
fahasáb tánc.

Izzó szemek  tüzes a varázs,
térdelve imádom fényed
kérem égess ma is
tovább.