pepo blogja

Néztem ma, 

elrohant a táj veled,

énekelt  nekem, 

én pedig

egy darabig veled futottam, 

levendulás, 

poros úton ücsörgés, 

nevetek veled, 

pont addig 

míg beérnek a fák gyümölcsei. 

Majd ha tavasszal 

virágoznak a meggyfàk 

szirmaik pedig hulva telet idéznek. 

Felidézem majd azt a napot, 

amikor bennem 

hiányozni kezdtek éneklő szavaid. 

Addig pedig 

elrohan veled a táj...

Tudom milyen a nyár

Függőágy vágy, naplemente

szerény tücsök harangszó és

kellene most egy veled utazás.

Lehet megmozdulni kár lenne

kérnék egy szemlehunyást

képzelet szárnyára venne

főutca, egy látkép, 

távolodó falucskám.

Elhagynánk a valóst,

minden nap alatti történetet.

valami új kell, valaminek a kezdete

ami még csiszolatlan, 

de nem gyémánt. 

Dobog,él benned és bennem

csukott szemmel, csendben, 

hallom ha meg sem szólalsz

érzem a mozdulatod, mozdulatlan.

Minden megadott estelen...

Minden nap benyitok hozzád,

gondolatban.

Persze, tudom nem vagy itt,

számtalanszor megtettem

Csendben benyitok,

nincs illat  üres a széked, 

táskád, telefonod sehol

árva ürességek.

Ablakod zárva, 

magány a szobád, 

én pedig úgy érzem. 

Most is szólsz hozzám,

hallom hangod, látom arcod

Pedig tudom, a képzelet

csak egy játék, 

ami soha nem ér véget...

Nézd, mit rajzoltam a ház falára, 

egy madarat, széttárt szárnyakkal, 

kifestettem kékre, mint a legszebb eget, 

felhőtlen kékkel. 

Tudod ez így mit jelent ? 

Szabadnak lenni,  

de ez nem minden esetben fizikai, 

lélekben, szívben tudatban. 

Mindenki szeretne kék madár lenni, 

nem menne messzire, 

de mégis szabadnak érezné magát, 

szívben lélekben, tudatban. 

Így élni a legszebb.

A legszebb élet.

Mosolygok, 

mindig 

előveszek egy papírlapot

fecnit, 

mindre van irva

valami szép.

Segítenek csökkenteni

a távolságot

múló időt, 

borult eget, 

zörgő avart talpam alatt, 

tenyérnyi leírt mondatok.

Mosolygok, 

mert van 

sok apró cetlim, 

kézzel irt lenyomatok.

Megmaradt tegnapok...