Holnapok

Lassan elszórtad minden könnyed
átéreztem minden félelmed
ahogy áztattad a földet
éreztem
már a térdemet verdeste,
hullámokban tört rám
minden könnyed áradata.
Félek.
Magával sodor
túlságosan érzem
bár fülemben cseng a dal
mit hallani véltem
hajnalokon
szürkületben
a nagy fa alatt gyújtott
tábortűz, minden szikrát vetett
forró ízében.

Lassan elmúlik
nagyon lassan.
Nem marad más
csak egy nap
mikor a szél nem hoz már mást
csak nevetést, felszáradnak a könnyek
sárga fényeddel újra zöldbe zárod
a létet, teremted a takarót
lábam alatt.
Feledem könnyeid
de most áztatod még, mert a eső szép
de ha belül megreked
a gát lassan elomlaszt.
Mint akkor
úgy legyen a most a holnap.
Változzon a lét a felhőtlen holnapban..