Hányszor még

Hányszor tetted meg te is, csak úgy tüzet gyújtasz, és figyeled.
Könnyeket szorítasz büszke mellkasod közepében
szemed sarkából ami előbújik, ráfogod a vizes deszka füstjére.
Közelebb hajolva érzed lábadozó melegét,
kiugráló szikrákat pedig egy-egy érintésnek vélsz.
Majd egy arc a parázsban
mi megjelenni akar, pedig tudod. Nincs ott.
De annyira magadévá teszed arcának alakuló körvonalát
hogy elhiszed, igen ott van, itt, megjelent nekem mert akarom
de a tűz lohadtan fárad, te pedig enni adsz a lángoknak
újra csak a füst, és ez a furcsa moraj, szorítás itt belül.
A füst csípi szemem, könnyekkel telten, de csak rakom és rakom
hogy már miért, nem tudom. Nem akarok mást, csak melegedni
érezni arcomon a forróságot, tíz új érintését, ahogy magához húz
egyre közelebb, még és még, szemem már fáj. Arcomon ég a bőr
nem veszek levegőt, már nem merem belélegezni akaratod
túl forró, éget. Megöl lassan.
Egy kéz ránt hátra, rám ordít, szitkokat szór, arcom még éget
benne élek még, a melegében.
Ne merj melegedni az én tüzemnél, szólt a hang...
világtalanná váltam
mert szemem otthagyta alvó világát, ott a tűzben...

Hányszor tetted meg te is, csak úgy tüzet gyújtasz, és figyeled....*