Hajléktalan

pepo•  2010. március 20. 20:19

Megdermedten
hideg valóságtól megmérten
szegénységétől fakó képpel
maradékokban kereső
koszos kézzel.

Szemében még emberséggel
lélekben megtört
testben elgyengült
elvesztett méltóságban,
büszkesége rég elmerült.

Mélyre süllyedten
gödörbe taposva
napokat élve, fázva
soha többé nem ragyogva.
Alkonyok maradékán keselyűvé téve
mit rablók hada a semmiért küzd
a semmiért, az életéért
mi már senkit nem érdekel..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

farao2010. március 31. 17:57

Szép a versed,kedves Pepo! Sokan inkább elfordítják a fejüket ''a maradékokban kereső'' kotorászóktól,nem hogy írjanak róluk.

Törölt tag2010. március 28. 15:29

Törölt hozzászólás.

pepo2010. március 28. 14:43

igen kedves icon.. köszönöm..

Törölt tag2010. március 28. 14:42

Törölt hozzászólás.

pepo2010. március 28. 14:07

köszönöm maya..

mezeimarianna2010. március 28. 07:29

:(((

zsuzsy2010. március 21. 06:11

mit rablók hada a semmiért küzd
a semmiért, az életéért
mi már senkit nem érdekel..

pepo ez nagyon :(((

chillly242010. március 20. 22:28

s már saját magát se nagyon...

Black2010. március 20. 21:58

a semmiért, az életéért
mi már senkit nem érdekel..

kapocsi.ancsa2010. március 20. 20:54

..mikor elhalványul a fény a szemekben..

Etka2010. március 20. 20:35

lélekben megtört ...

Törölt tag2010. március 20. 20:22

Törölt hozzászólás.