Gondolat pillanat.

pepo•  2010. január 17. 14:23

Kilométer kövek, sötét feszületek
távolság szülte érczajú küzdelmek.
Sokat rót utak magánya,
szél fújta fák susogó síksága.

Meséltek. nekem meséltek
érzem boldog napos heteket,
síkos árnyék éveket.

Dallamos nyári éjeket, forró
égető szikkadt szavakból kirakott
semmi perceket.

Meséltek, éjben suhanó gondolatok.
Könnyeket csaló hosszú fáradt
mozdulatok. Mind ti vagytok
kilométer kövek,
miket az élet szélén elhagyok.
Meg nem állok, csak rátok pillantok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2010. január 21. 17:11

Néha elég a pillanat is...Szép gondolatok,többes értelmezéssel!!:)

MOROZOWSKY2010. január 19. 14:23

én mindig meg meg állok ott,szétnézek, keresem és meglátom a tűnt idők ragyogását... oly jól esik, mindig, és nincs kedvem tovább menni...

pepo2010. január 19. 06:05

köszönöm.

Törölt tag2010. január 18. 19:25

Törölt hozzászólás.

fecske222010. január 17. 19:56

Nah ezt nem tudtam szó nélkül hagyni! Kítűnő!

Törölt tag2010. január 17. 19:01

Törölt hozzászólás.

anytime2010. január 17. 15:00

Mind léleknyi úton vagyunk ...

és vannak sötét feszületek az út szélén,
és kereszteződések is,
és van hogy úgy érezzük itt jártam már,
itt sütött rám a napsugár,
de most sötét van ... hideg, és oly idegen a táj
ám mégis :

http://www.youtube.com/watch?v=c6f52hGpd Wo

Törölt tag2010. január 17. 14:29

Törölt hozzászólás.