Falfirkák

Falakra írtam szitkaim
körmöm vérrel telt
elevenem eszi a mész,
de csak te hiszed
hogy szavakat hagytam
lépj hátrébb, távolabbról nézz.

Körvonalak ezek, nem mondatok
fal tövében maréknyi vakolat halom.
Oda köp ki elé áll
megköti tekintetét a vidéki nyál.

Falakra írtam szitkaim
mész festés, nem éppen tavalyi
eső szitál, elmossa cseppjei az esőnek
mint idő megkorhadt szavaim...

Látod már?
hisz ez is csak egy kép
csak az nem ismeri fel, kiben
a gyűlöllek szó gyökere
mélyről veszi szájának ízét...