Emlékszem rád..

Emlékszem rád.

Arcod olyan volt mint akkor
mikor sírtam, elesetten sárosan
fázva kullogtam.
Hiányzott egy ölelés,
vérző térdem fájt
nem volt szárny, mi eltakar
oltalmat ad.
Nyugtatva szemembe néztél
mint most, kereken csodát
valami édes illattal kevert
érzést küldve.
Megnyugodtam.
lemostad térdem, sártól mocskos
kezeim, könnyeimet letörölted.
Ha tudnám most is várnám
kérném.
Lelkem kérlek mosd le
szemem ellepi a hideg verejték.
De nem lehet, te ezt már nem tudod
már nem vagyok gyermek, csak hiszed
mert még mindig a sárban ülve,
bár már nem sírok.
Nevetve az égre nézve..
A napokkal dacolva büszkén arcodat keresem
és újra és újra nevetve dacolok.