Emlékek..1.

Emlékszem 4-5 éves lehettem, oviba jártam, a reggeli ébredések akkor még gondot okoztak, anyum bejött
megfogta a lábam, megrázta egy  picit, egy puszit nyomott az arcomra, ébresztő kisfiam, reggel van.
Volt egy zöld bögrém, minden reggel egy bögre kakaóval ébredtem. aztán mosdás, öltözés szaladás,
siettünk a buszhoz. Mivel az ovi egy másik falucskában volt. Aznap siettünk, bátyám hangja még a mai napig a fülemben van, már megint miattad késünk, mindig miattad. Persze ő az okos eminens bátyám, persze ő mindig jó volt. Emlékszem aznap siettem volna pedig, szerettem az ovit, és előző nap olyan jót játszottunk, bicikliztünk, siettem mert egy barátommal S Jancsival megbeszéltük hogy eldugunk két bicajt, hogy nekünk is jusson, mert elszedték mindig a nagyok. Az út hosszú volt még busszal is, és unalmas, de sokszor megtettem azt, ha nem a tesómmal mentem az oviba, anyum elől felrakott hátul én meg lelógtam, hogy ne kelljen az oviba mennem, olyan jót nevettem mikor elindult a busz és anyu integetett valakinek a busz után.De nem nekem mert én ott álltam a háta mögött, na kaptam is érte, még ma is sajog a sejhajam ha rá gondolok.
Szóval aznap siettünk, kedvenc sofőröm  volt a buszon, Laci bácsi, szeretett engem.. ha nem volt bérletem az sem érdekelte, és le sem kellett ülnöm. ott lógtam elől a vezető melletti kapaszkodónál.
Leste ahogy vezeti azt a hatalmas buszt, én meg nyomhattam a gombokat hogy nyíljanak az ajtók.
Az út hosszúnak tűnt. még hosszabbnak mint máskor. Alig vártam hogy megérkezzünk, szaladtam az oviba, hallottam ahogy bátyám kiált utánam. megmondalak anyunak, én is gondoltam valamire, már akkor.. én meg megmondalak hogy cigiztetek a garázs mögött. De nem foglalkoztam vele..
Be az oviba, átöltöztem és közben láttam Jancsi szekrénye már tele, tehát már itt van. Jaj csak ne a piros bicajt vegye el. Az az enyém, berontottam a terembe, Jancsi sehol, arra gondoltam ő már elcsórta a biciklit. Ki akartam szökni utána, de a dadus kiszúrta hogy éppen lelépni akarok. Visszatessékelt, Jancsit keresem., próbálkozva hátha kiengednek, de nem.De hol lehet ez a Jancsi, már keresi a dadus és egy idő után mindenki, még én is, lestem az ablakon kifelé hátha meglátom valahol. Ekkor vettem észre mintha a sarokban megmozdult volna valami. A lányos sarok, babák edények, rózsaszín házikók. De az egyik babakocsi megint megmozdult.
Miért, lassan közeledek, mert bármi lehetett volna csak éppen nem a  Jancsinkra gondoltam aki a kis termetének köszönhetően belefért a babakocsiba, oda bújt el előlem, és mikor megláttam a fejét felkiáltottam. Itt a mi Jancsink pici baba lett.
Ő meg menekülni próbált a figyelő szemek elöl, de ahogy mocorgott kiborult a babakocsiból, nagy csörögve. Így mindenki látta, a nagy gyereket, :)
Ezen még napokig nevetgéltünk és évek múltán is mikor találkozni szoktunk. De most hogy belegondolok már vagy nyolc éve  nem találkoztunk. Vajon merre bujkálhat ez a Jancsi..  akkor  azt hiszem máson nevetgéltünk, egy érdekesebb emlékünkön, amikor elmentünk régésznek, ásatásokat végeztünk egy közeli dombon aminek a neve várhegy volt. Legenda övezte a kis hegyet. alagút és kincs..hm de ez már egy másik történet. Majd egyszer elmesélem nektek azt is.