Elfeslett kabát

Magamra húztam
bár feslett volt
meleget sem adott
otromba kabát,
meglopva így tőlem
a tegnapot
s talán a holnapot...

Átfújta rajtam a szél
minden emlékem,
lassan foszlottak a rojtok
szálakat kihúzva
bomlott léha öltözékem...
Fázni kezd kezem, lábam
megkezdte nadrágom
cipőm lassan legyalázva...

Még jobban fázom
fesztelenül
csak úgy mezítelenül mindenem
rongyokká bomolva
szél tépte
sóhaj elpusztította...
Tisztán
gondolatokkal szemben
semmiben
semmivel
könnyebb most, bár fázom
de könnyebb...