Életre hívottan

pepo•  2011. augusztus 31. 20:28

Ahogy vesztettem
úgy feszítettem tovább
húrokat
kezem kikaparni akarta
a meg nem pendült dallamokat.
Bár hallani véltem
visszaverődött hangokat
feledett-bejárt dombok mögül
mintha én játszanék
de csak délibáb
mi néha
nagyon néha életre kél...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2011. szeptember 1. 18:44

eM..:)

pepo2011. szeptember 1. 18:44

skary:)

pepo2011. szeptember 1. 18:44

Emi:)))

pepo2011. szeptember 1. 18:43

zotya..:)

pepo2011. szeptember 1. 18:43

kovácsági,,:)

pepo2011. szeptember 1. 18:43

szilba..igaz..így igaz..

eM2011. szeptember 1. 06:04

:))

skary2011. szeptember 1. 05:08

:)

Mamamaci402011. augusztus 31. 21:47

ha akarod...nemcsak délibáb...és...tanulj meg bízni az emberekben...hidd el, ha baj van mindig lesz ott egy...amikor éppen kell!

zotya682011. augusztus 31. 21:34

hmmm....
deszépenszól,csak szomorúan...

kovacsagi2011. augusztus 31. 21:13

nagyon néha...

szilba2011. augusztus 31. 20:41

nincs vesztes ember,csak csalódott,de az sem tart örökké....szép gondolatok...:)