Életjáték

Minden nap benyitok hozzád,

gondolatban.

Persze, tudom nem vagy itt,

számtalanszor megtettem

Csendben benyitok,

nincs illat  üres a széked, 

táskád, telefonod sehol

árva ürességek.

Ablakod zárva, 

magány a szobád, 

én pedig úgy érzem. 

Most is szólsz hozzám,

hallom hangod, látom arcod

Pedig tudom, a képzelet

csak egy játék, 

ami soha nem ér véget...