Egy régi...

Most fáj nagyon
súlyos máglya az
ami már lassan lobog.
Tűze emészti rétet s virágot
itt ott még fehérlik
drága gyöngy virágod.
Most fáj, a múlt a jövő
egyszerre hajt és virágzik el
szirmain méreg cseppje mint méz
ajkamra sebet vág minden csókja
és mégis, ha meg is gyötör
felfogja elharapott szavaim
elbújik a távolban, karnyújtásnyira.
Még ajka mosolyt küld
léptei zaja rám varja minden fodrát
mi még tajtékot alkot
körém, mi még elsodor, ha hagyom
vágyom, emésztve akarom, tűz közt
mint üszkös korom...*

 http://www.youtube.com/watch?v=fj_DWb-Dl-k&feature=related