Egy kézirat melege..

Egy kulacsnyi friss víz az asztalon
pár papír lap, kezén a néma nyugalom,
nyugalma most nem más
csak egy faragott lúd toll, kiszáradt
magasságokban szerzett annyi vágy.

Tintát vett a szájába, némán sercegett
papíron táncol, lassan elkezdi életét
ami meg sem történ, meghalt akkor
mikor megszületett.

Kortyolt, mert száraz lett a torka
mint amivel írt, faragott rajta
mert tompult vastagsága élesíteni
nem akarta vágyát, felkapta újra serlegét
nyelte az utolsó kortyot, és leírta az utolsó
fekete véréből merített mondatát.

Felült, gerince reccsent, elfáradt agyával
tompultan felolvasta az árnyékának
amit leírni nem volt rest.
De most reszket, fázik mindene
léptei hideg tűzhöz vezettek, meleget
azt akarok, üszkös fákon lángot hogy fogok.

Reszket keze, kezében annyit írt irata
gondolkodás nélkül, bedobta,
gyertyával tüzet vitt reá, órányi munkája
fájdalma, így adott meleget testének
tudatában elroncsolt világának....*