Derengés

A megszokás is felveri az álmom
nem hagy nyugodni,
-pedig
lenne vágyam
ami felrázzon.
De inkább helyet cserélnek ők
mik nem szavak,
s-közben  a város felől ugat
az ébredő hajnali magzat.

Felkelek,
kávét kavar csak a tudatom
lépcsőn túl még árnyék
békésen halott.
Megőrjít ez az átok
hol küszöbön hagyom
mikor este az ajtót bezárom
de reggel elkapja babonás lábam
átlépve a tegnap küszöbén a mába.

Rám csimpaszkodva gyűri életem
pedig soká szűnik meg terhed-terhem.
Nyitott burokkal öregszem
megszületni nem fogok már,
nem változom
maga az idő az
ami szép és egyben
kegyetlen...
"elfogyott a kávé,"