Csonkig nagyság

Csonkig égettem
egészen addig
míg saját olvadékába
belefulladt.
Te leheletnyi láng
miért tegeződöm veled
hisz semmi vagy
számomra csak a meleg
tiszteletlenül.

Látod!
Hagyom
hogy saját magadban pusztulj el,
még csak meg sem könnyezem léted
hosszú órákon, napokon át
tölcsér alján estél át a hónapok
majd egy év munkájából ide.
Ebbe a keserű végbe,
rongyod szenesen elmerült
meleged egy kis füstben szenderült
kormosra festve házad
mert csonkig égettem  tested
hol csak hogy legyen hangulatom.
Amikor halottaimra vágytam
vagy mert csak a bútól
könnyes pára volt látványod mennyországa...

Csonkig égettelek
most pedig karcsú az est nélküled
apró lángod most sehol, érzem mennyire
mennyire a nagysága, bennem volt....