csodapárbaj

csodák hívnak párbajra
arcul ütnek puha bőr kesztyűikkel
csodák, nem voltatok kegyesek
-de most-
nevezzem meg segédeim
kardom legyen fegyverem
szívem dobban, lelkem fáj
s-szemben velem
a készülő csodám,
vánkosom fejem alatt
álmomban szőtt gondolat
hátrálok, kardban öklelő vígságom
lassan ellepi a vérző rozsda
lehullva sző mondatokat a porban
olvasom,
csodák lesznek szavaid...
ez állt a porban, lábam ölelő fegyelem
csodám
jöjj most velem...
árnyék csendben duruzsol, kulcs zörren
bennem egy mosoly,,bandukol...