Cím nélküli

Halovány a város
síró hangtalan kép
rohanó árnyak
nyakék karácsonyi fények
itt bent valahogy
másképpen dobban
minden pillanatnyi lát fény.
Tegnap karcsú voltál
s-nekem napkorongként
tejutat ígértek az álmok,
-nem így lett
sajognak kabátom zsebei
kezeddel belenyúlsz
kiszórt vakolat
érdes csizmám sarka
sikító léptek a csendben
koszorún apró csillagok
házikó, mesevágy
mellé ülök és nézem
milyen lenne
elmerengeni most mégis
benned, ahogy alkotod
az esti megbújó meleged
ami mindig vár...