Bakelit táv

Távolban egy rekedt rádión
ismerős dallam szól
a címe fakó, igen-ismerem
ujjaim dobolnak, ritmusra járnak.
Emlékszem a lemezre
fekete bakelit, satírozza emlékem
alkony kontraszt, vele a félszem.
Talán tizenhárom az évem
karjaimban vékony nyár, az első cigi
egy pohár sör,
mert  felnőtteknek az jár.
Majd  leejtett másnapok, évek
szálltak tova, holnaputánok
tanítottak hogy úgy sem frankó
ha jó vagyok.
Meghatóak az évek, furcsák az emlékek
olyan mint jó filmeknél a vége felirat,
nézhető újra, de nem élhető
az emlék vigasz...