Avarban elrejtve.....

Lassan kúsznak a felhők
hanyatt esett a világ
gondolataimban
fák lombjai közt
lopakodom
hátha még megtalálsz.

Kihaltnak tűnök,
csak a lomb takar el
rejtőzöm mint eső után
még virágozni akaró
magányos
menthetetlen virág.

Nem hajt bimbót, illata elveszik
majd jő a fagy, szépségét elveszi.
Mihaszna volt élete, késői hajtás
vagy csak az idő nem várta meg
érdemes lett volna várni még
mert küzdött, életét szerette
de lám,
nem bízott benne senki már.

Mit is gondol ő most, sír e lelke
gondol e arra, letépte volna valaki
csak azért, mert szirmait kedvelte.
Azt hiszem, nem gondol már erre
csak arra, része volt az erdőnek
könnyeket most ő ejt érte
lombjaival elrejti sírva csendben......................