Árvaság

pepo•  2017. március 8. 21:51

Már csak elhaladok feletted
mint hűs nyári zápor
karjaim szivárványból
elfeledett távol.
Megtartom lépteid
mint a föld, lassú haladás
felmorduló haragból
lenyugvó nap, kacagás.
Kerülővel indulok, minden reggel
csak vagyok, mint aprópénz zsebben
huncut csörgéssel
hatszáz és egynéhány forint
kevés reggeli, ebéd pedig
nem kell...
Rám hagyod jövőm
négy fal közé zárva, kegyetlen
de igaz, néha a szív, ellenem esküszik
legyint, mert így volt, árva.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2017. március 9. 19:36

Steel :)

Steel2017. március 9. 12:48

"Már csak elhaladok feletted
mint hűs nyári zápor
karjaim szivárványból
elfeledett távol.
Megtartom lépteid
mint a föld, lassú haladás
felmorduló haragból
lenyugvó nap, kacagás."

szeretem, ahogy írsz onnan a bentből...mindig megtalálnak a soraid.