Aludj

Félem hogy nem kell fel a nap
s-csak lomha dobbanásokkal ébredek,
ablakon nem lesz hajnali látkép
könnyekkel telnek meg kezeim
letépett virág az asztalon
lassan barnuló falak, lehelettel vacog
deres határ, szemöldök keret.

Kialszom magam,
elátkozom ördögkút múltam
mérgező ösvények teraszát
reggel pedig, szememben tükör leszel
meleg tej ajkamon, megölel a holnap
ahogy beléd bújó kisgyermek
megtérni így akarok...