Álomsík XII

Álomsík XII.

Amor  a kocsival kifordult a főútra, kicsit ügyetlen volt, mosolygott is a lány, meg is jegyezte.

·        Ha gondolod vezetek ám én. Te meg nézd a tájat. mert én így nem tudom élvezni. Számolnom kell a fogakat mikor váltasz..

·        ÁÁ Biztos rossz a kuplung. Meg ebben a cipőben nem tudok vezetni.

Lerane csak mosolygott..és szótlanul nézte a tájat. Lassan haladtak, ebből érezte Lerane Amor nem igazán rutinos vezető. Mosolygott  örült hogy együtt vannak, a fiú keze a válton pihent a lány  megfogta a kezét, érezni akarta. Amor érezte a lány kezét. forró volt. és finom. mosolygott a lányra,

kicsit meghúzta a lány kezét, arra gondolt jó lenne ha megcsókolná, a lány mintha értette volna megmozdult, az ajkára tapadt, csak egy pillanatra..

Érezte forró csókjának ízét, idézte a tegnap éjszaka csendjét.

Befordultak  a kápolna elé. Lerane észre sem vette hogy körbe mentek a városon és visszajöttek a kis kápolnához.

·        Várj elszaladok virágért, ott a sarkon van egy virágos. Meg kéne emlékeznünk róluk. Ma van az évforduló. Hmm. nem értem miért nincs itt senki. Valaki van ott egy szerzetes. Sietek addig menj be,

·        Jó bent várlak majd.

Amor elszaladt Lerane lassú léptekkel besétált a kápolnába, égtek a gyertyák, és tényleg csak egy barna csuklyás szerzetes volt bent. Éppen imát mormolt. A lány még el is mosolyodott rajta, nem bántásból. csak inkább a bámulat mint a hit kötötte az ilyen kultikus helyekhez. Csendben nézegette a képeket, mintha álmait látta volna. Érdekes félelem kerítette hatalmában. mert akármelyik képre nézett, egy pillanat múlva mintha ismerőssé vált volna. Ezt is láttam már, ezt is . de hol?  Furcsa lázadó kérdés indult meg benne. Minden álmom itt van. a tűz ,a fánál , a szenvedés álmomban

a nevek, furcsa egybeesések, véletlenek.

Hol vagy már Amor, miért vagy ilyen sokáig el, jöhetnél már.

A szerzetes felállt. a lányra pillantott, keresztet vetett, az egyik kezét a szívére tette a másikkal a lányra mutatott. Imája végét így fejezte be,

fejet hajtott és kiment. Lerane csodálkozva nézett utána.

Hm  vajon mit mondhatott. Tovább nézte a képeket, az egyiken máglyán égve látta a szerelmeseket, valamiért megérintette a képet, furcsa érzés fogta el. szinte égtek a kezei a karja, mintha tűz égetné. szeme izzani kezdett, a kép elmosódva életre kelt, megmozdultak a lángok, szinte érezte  a tűz szagát, füstös olaj keverékét.

·        Lerane

Szólalt meg a fiú a háta mögött, jól vagy, minden rendben. Még egyszer meg kellett érintenie hogy magához térjen. Megfordult, Amor látta a szemét amint égett, nem tudott megszólalni. Közelebb lépet a lányhoz

és megcsókolta. Szemét lecsukva, érezte mit gondol a lány, tüzet látott

füst és olaj szagát érezte. Egy másik világot. letűnt korok emlékének maradványait. Kinyitotta a szemét. Belenézett a lány tűzben égő szemébe.

Érezte mit akar mondani a lány. Szeretlek. Szavak nélkül Amor is kimondta

Szeretlek…és  a lány elmosolyodott.

·        Menjünk. itt a virág, a kis szoborhoz kell tenni, a dupla csillaghoz

·        Azt tartja a legenda, mikor meghaltak két csillag izzott az égen.

·        Majd este megnézzük, hátha most is fog majd az ég valami érdekeset mutatni.

Lerane lassan magához tért.

·        Képzeld volt itt egy szerzetes, valami imát mormolt rám. lehet megáldott volna.

·        Tényleg, láttam kimenni és rám mutatott az egyik kezével, mondott valamit de nem értettem.

·        Menjünk tedd a virágot a helyére és menjünk..

·        Egy pillanat.

Amor a lány kezét megragadva lerakta a csokrot, megérintette a szívet,

kilépve elindultak a kocsi felé. szótlanul. bár a lány végig szorította a fiú kezét. Beszálltak a kocsiba és elindultak.

Lerane kis idő után  gondolkodva, valami furcsa érzés vezérelten megszorítva a fiú kezét és ezt mondta.

·        Valami furcsa érzésem van, a kápolna a képek, a nevünk, az a szerzetes, kérlek vigyél haza, valami rossz érzésem van.

·        Ideges vagyok , nézd a kezem is remeg, görcsben a gyomrom.

·        Jó rendben, semmi baj. megállok egy pillanatra, és megyünk haza.

Lehúzódott az út szélére, odahajolt a lányhoz és megölelte. Meg akarta csókolni, szeme sarkából még látta azt a teherautót ami közeledett feléjük.

Közben a lány mintha érezte volna, odahajolt hozzá, kezével megfogta

a fiú állát, magához húzta, és csókolni kezdte, a fiúnak az-az érzése támadt mintha az utolsó csókja lenne, úgy csókol Lerane.

 lány érezte a fiú csókján, talán az utolsó, ezért ilyen jó, és finom amit érez..

De már nem láthatták a mögöttük lévő teherautó sofőrjét, amit a szívéhez kapva ráborul a kormányra, lábával öntudatlan állapotában gázt adott, és belerohant a fiatal pár autójába. A teherautó, beletolta a kocsit az árokba, s rádőlt a tartája , maga alá temetve  a szerelmesek kocsiját.

Már nem láthatták ahogy a szivárgó olaj a szikrától lángra gyúlt.

Testük az ütközéstől egymásra esve élettelenül feküdt a kocsi oldalában.

Lassan kezdet égni  szivárgó üzemanyag, de nem mozdultak, már nem láthatták ahogy a lángok bekúsznak a kocsi fülkéjébe, azt sem hogy az égen bár nappal volt, két csillag izzani kezdet, lelkük már összeforrva, a magasból nézte a füstölgő  autót. Már nem ezen a világon voltak, egy másikban, talán egy szebben.. talán ahol senki és semmi nem áll az útjukba. ahol minden szebb és minden más.

Összeforrt lelkek

szerelmes szívek

örök táncban égnek

ha akarod észreveszed

ha akarod te is teszed.

Ha  akarod, figyel mert rád néz

csak nem veszed észre..

……………………………………………………………………..

A szobában csend volt, egy kényelmes karosszékben  egy fekete hajú fiatal nő, csendben törölgette könnyeit, kezében egy kopott könyv utolsó sorát olvasva, fennhangon idézett.

·        Álomsíkok néha összeérnek,  hol álmodod hol éled, hol rád találnak, itt a valós életszerű álomképben. Vágyaid álmaid ha megtalálod, el ne engedd, hisz nincs szebb ezen a világon…

VÉGE………………

A konyhából zaj szűrődött be, egy férfias hang szólt,

·        Lerane drágám, kérsz valamit, egy teát..

·        Nem Amor nem kérek, elolvastam a könyved, gyönyörű volt..

·        Gyere aludni késő van..

Amor belépett a szobába. lekapcsolta a villanyt, a félhomályban odabújt a lány mellé. Átleölte , egy csókot nyomott az ajkára.

·        Elolvastad?

·        Igen, szép történet.

·        A családom legendája. Ez a könyv apáról fiúra száll..

·        Szeretném majd a fiamnak adni. egyszer

·        Egyszer biztosan a kezébe adod…tudom ..érzem..

A lány szeme tűzben kezdett égni. megcsókolta  Amort.. a fülébe pedig súgta, mint minden áldott este..

Szép álmokat szerelmem….szép álmokat..

Néha a síkok összeérnek. Hát érjenek össze..  …………….VÉGE..

http://www.youtube.com/watch?v=t6cZZgwFBX4