Álomsík XI..

pepo•  2010. április 3. 17:45

http://www.youtube.com/watch?v=0BaJhUB6eQQ&feature=related 

Álomsík XI.

 

Amor némán nézte a falat, érezte hogy élete megpecsételődött, nem így képzelte az életét. Apja el akarta küldeni mesterséget  tanulni, számított rá

azt gondolta majd segít a gazdaságban. De nem így lett, a sors elnyomja

az ember terveit. Másoknak  egyszerű minden, csak neki nem volt soha egyszerű, ez a világ amiben él, nem őt várta, más a képzelete, mások az álmai. Szeretni akart, csak szeretni szabadon, tisztán.  Szülei már rég tudták kit vesz majd el. De ő a szívének akart hinni, a sorsnak, érzelmeinek. Megtalálta Lerane-t, soha nem fogja elfelejteni azt a napot, egy találkozás

talán véletlen sors, egy délutáni napon barátját ment látogatni. nem tudta hogy Lerane is ott lesz, közös barát, de nem ismerték mégsem egymást. talán látásból. Mikor megpillantotta a fák közt nevetve közeledni, rögtön arra gondol, milyen egy vidám önfeledt lány, eljátszott a gondolattal hogy milyen jó lenne vele nevetni. Együtt nevetni. úgy ahogy ő. Önfeledten. Megállt akkor és figyelte lépteit, szemét, ajkát, arca szép rajzolatát. Meglepte mikor ő is abba házba ment be ahová ő is tartott. Szép nap volt, az élete talán legvidámabb napja. Talán a végzete is, szerelmük tiltott volt, nem lett volna szabad. Őt is elígérték már másnak, a hagyomány a vallásuk. Nem engedhették volna meg maguknak. Oly rövid idő alatt olyan mély érzéseket éltek meg együtt, amilyet csak két olyan ember élhet meg, akit a sors is egymásnak teremtett, tervezett. Mindent megbeszéltek, és mindenen nevettek a végén,, szép és vigyázott szerelmük még élhetne, de már a vég közel. Máglya halál. Könnyei folyni kezdtek, meghalnék érted Lerane

de nem veled, élned kell. ha kell nélkülem, és nézd nem tudok tenni semmit, megkötözve várom a halált, veled, Nem ! nem akarom. menj menekülj.

Hagy itt , élned kell, nem bírom tovább….

Amor könnyei patakokban folytak , szíve meghasadni készül, félelme már saját maga ellen fordul. Megpróbálja kezét kihúzni a csomóból, de nem megy, hasztalan , Tudták  hogy-hogy kötözzék meg. Amor üvöltése vízhangzott a pince folyósólyán, távolból egy kutya halk ugatása hallatszott .

Választ már nem várhat, lassan egy imát kezdet el magában. amire még anyja tanította.

Lerane megrettent Amor ordításától, lassan pergette élete legszebb napjait

mikor még kislány volt, majdnem mindenre emlékezett, szép gyerekkora volt, semmit nem  tagadtak meg tőle, bár szegények voltak. és a szigor sokszor könnyeket csalt apró kislány szemébe. De mégis, nem volt rossz emléke, sérelme. Talán mikor odaígérték a leendő férjének, akit nem is látott nem hogy még szeretett volna, nem így képzelte az életét, hisz csak érezni akarta hogy szeretik, szeretni akart tisztán és őszintén. Csak szeretni, semmi mást. Amor , az első találkozásuk jutott az eszébe, ott a fák közt, mikor szemével kísérte, és azt hitte nem veszi észre, pedig megérezte az első pillantását, nem értette , azóta megértette miért érezte olyan tisztán, az első látásra. Az ember csak egyszer érezheti azt a bizonyost, az életben csak egyszer. Meg fogunk halni, a lány könnyei gurulni kezdtek, gondolatai a szívéig hatoltak. szülei veszte, Amor szülei és még ki tudja kié, kinek az élete sorsa múlt az ő szerelmükért. De nem érezni akart most. menekülni, de nem lehetett, kiáltani akart, sikítani. Szidni az eget, a sorsot, de nem jött ki hang a száján, érezte Amor fájdalmát, megpróbált odagurulni hozzá. Sikerült, érezte teste melegét, még most is olyannak érezte mint akkor, szeretkezés közben, vágyott mindig a közelségére, az érintésére, és fájt mikor nem volt, nem lehetett vele. De akkor is szépen fájt még akkor is ha szenvedett érte, mert kárpótolta mindenért minden fájdalomért. Mikor ölelte csókolta elfelejtette a napokat az órákat, az álmokat mik fájtak.

Szerelmük összeért, ha nem is voltak együtt,. lelkük egymásba fonódva olyan köteléket csomót kötöttek, amit ember nem tudott már széttépni.

Szerelmük erős volt, halálig kitartó s azon túl is élő. Lerane halkan szólt a fiúhoz.

·        Szeretlek Amor, kérlek ne sírj. érzem a fájdalmad, ne okold magad, ne. semmiért ne okold magad.

·        Szeretlek Lerane, nem akartam az életben mást érezni. semmire nem vágytam jobban. és nem is vágytam volna, csak hogy érezzem a szerelmed, ahogy szeretsz ahogy ölelsz, ahogy csókolsz.

·        Tudom….szeretném ha megcsókolnál. most. kérlek. érezni akarlak

·        még míg lehet, így akarok meghalni. ha így kell hát legyen így.

Amor odahúzta magát Leran testéhez,. érezte teste melegét, amit annyira szeretett, ajkát a lány ajkához érintette, érezte ajka melegét, finomságát,

mint édes narancs, mit érintett. Zokogva gurult a hátára, Lerane a mellére fordult, zokogtak, hangos sírásuk kiszűrődött, végig a folyosón, ki az udvarra, fel az égbe, a csillagokig. Nem tudhatták , de volt két csillag ami a sírástól izzani égni kezdett, hajnali szürkületre annyi fényt küldött mintha már felkelt volna a nap. Az ég dörögni kezdett, egy csendes villámot küldve a földre, eleredt az eső, könnyek millió cseppjei kezdtek el hullani..

Egy közeli kápolnában egy szerzetes felfigyelt a fényre, kiszaladt a szabadba, felnézett az égre és csak ennyit mondott keresztet vetve,

  • exsisto extremus……a múlt él. elkezdődött.  Isten legyen irgalmas hozzájuk.

Léptek zaja verte fel a szerelmesek zokogását, kiszakították az ajtót, csatlósok rángatták szét  őket, bekötötték a szemüket, Lerane sikított, Amor négyen fogták, mentehetetlenek, nincs menekvés, nincs irgalom.

  • Égni fogtok gazok..

Szolt az egyik csatlós.

  • Kifelé. gyerünk. az úr nem ér rá ma, vadászni indul, még látni akarja a halálotokat, gyerünk ..kifelé..

 

Kitépték a pillanatot

elszakadt a kép

már nem feszül

már nem szárnyal

a szerelmes szenvedély.

Elszakadt a perc, nem lesz

se több perc se óra.

Napok könnyeznek

hol vagytok

kikért nem pereg a homok óra.

Folyósokon át lökdösték őket, majd egy udvarra érve egymás mellé állítva álltak a hulló esőben, Leran nem hallotta a szavakat amiket Berg apja kiabált hozzájuk.

Már nem volt ott, nem a földön máshol járt. Fejét felfelé fordította, érezte a cseppek erejét. Nem érdekelte már az élet, felkészült, benne egy pillanat élt, ott a fánál, az első csók, ez élteti most lelkét, nem akar mást. csak ott lenni, újra kezdeni..

Amor ütést érzett a fején, egy csatlós verte fejbe, mert nem válaszolt a kérdésére, Amor érezte Larene gondolatait, nem volt már jelen, már nem ott volt. kéz a kézben egy másik síkban érezte magát, ahol nem bántják. ahol szerelmük él tovább.

  • Égni fogtok akkor is ha az eső esik. hozzatok olajat, ha kell megsülnek.
  • Égni fogtok. most.. kössétek őket az oszlopra.

Amort háttal kötözték az oszlophoz. érezte Lerane kezét, megfogta, a lány szorította, érzete Amor minden gondolatát.

  • Tudom hol vagyunk, érezlek, látom magunkat, csókolj meg.. látni akarlak. még utoljára.

Lerane fejét az oszlophoz dörzsölve lehúzta a kötést a szeméről, meglátta Amort aki éppen kinyitotta a szemét, neki is sikerült leszedni a kötését, szemük éget, Lerane szeme vörösen izzott, Berg és a közelben állók ijedten kiabálták.

Boszorkány.

  • Olajat ide gyorsan, megátkoz bennünket,

Lerane és Amor eszméltek, most néztek csak körül, a téren kisebb tömeg. alattuk gallyakból és rönkfából rakott máglya. Csatlósok olajat locsoltak a fára.

Ruhájukra, Berg bőszülten hadonászott. Amor a lány szemébe nézett.

Égett tényleg égő tűz volt mind a két szeme. megbabonázta, szólni sem tudott csak Lerane-ra nézett. Nem hallotta a kiabálást, nem látta fáklyákat amiket a máglyára dobáltak. Nem érezte arcán a tűz, olajos fűst melegét. nem érzett semmit. Csak Lerane-t érezte, csak amit ő érzett, és Lerane már nem itt volt.

Egy másik síkban, egy másik világban. ott a nagy fánál. ahol az első csókjuk  születet, ahol a szerelmük életre kelt..Amor lassan odahajolt és megcsókolta a lányt, nem érezték hogy ruhájuk lángra lobban, nem érezték hogy a füst a lángok ölelik testüket, nem érezték az égett hajuk ruhájuk szagát, nem hallották a sikoltó tömeget, és nem láthatták. hogy a falusiak fegyvert ragadva rohanják le Berg csatlósait. Már nem itt jártak, a tűz forrósága kioltotta életüket, csak egy valaki tudta hol vannak már. Egy szerzetes, aki egy furcsa régi könyvből olvasta mormoló imáját, csak ő látta lelküket, ott fent a magasban, látni vélte alakjukat, látta ölelő karjukat, csókba temetkezett ajkaikat. Könnyeit törölve befejezte imáját. Régi könyvét bezárva, elindult lassú léptekkel a cellájuk felé.

Lerane és Amor véres ruháikért, ő volt az a szerzetes aki megfesti majd őket. vérükkel kevert festékkel, emléket állítva egy másik világnak. egy másik síknak.

Hirdessék  az igaz szerelem emlékét, ami létezik él és élni fog,. kezdődhet akár egy pillantással első csókkal. akár egy képzeletbeli nagy fánál….

folyt ..még ma

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2010. április 6. 21:08

köszönöm Nemezis..

MORO.. :) Művész..na ne..

MOROZOWSKY2010. április 6. 17:11

valami csodálatosan szépségesen...hát meg kell adni, nagy művész vagy te, Pepo:))) nagyon...

Törölt tag2010. április 6. 13:12

Törölt hozzászólás.

pepo2010. április 5. 08:24

:)

Törölt tag2010. április 4. 22:50

Törölt hozzászólás.

pepo2010. április 4. 21:42

zsuzsy:)

szem nélküli barátném..ölellek.. :)

Törölt tag2010. április 4. 12:09

Törölt hozzászólás.

zsuzsy2010. április 3. 23:24

Nagyon szép ,de egyben szomorú is lett...

pepo2010. április 3. 21:23

:)

fecske222010. április 3. 19:29

Nagyon megható az a nagy szerelem amivel szeretik egymást, még annak ellenére is, hogy a halál várt rájuk. Gratulálok pepo! Csodás rész volt!

pepo2010. április 3. 18:31

köszönöm. este befejezem.

Mamamaci402010. április 3. 18:13

nagyon nagyon szép....fájdalmasan de szépen szomorú, olvastam, s közben láttam a cellát a szenvedésüket...a tűzet....pillanatra én is itt hagytam ezt a való világot....köszönöm! várom a folytatást!