Álomsík X.

Álomsík X..

 Hajnali fény szűrődött be a kis szobába, hangtalanul lassan kúszott végig a falon, ahogy az idő lassan telt végigkúszott  Lerane  meztelen lábán,
sosem bírta a meleget, így a hajnali kelő nap elidőzhetett márvány bőrén.
Nem voltak egyedül a levegőben ott lógott egy másik síkból valami, mit álmuk idézett fel, készült talán a végzet, vagy csak a sors ami az álmaikon keresztül összehozta őket. Titkon, éveken át, a múltból visszanyúlva
érinthetetlen szárnyakon. Mintha valóság  követelné azt ami jár neki, így,
némán és kegyetlenül. Játszva az élők képzeletével, és a holtak emlékével, legendává nőt tetteikkel. Szusszanásuk ütemes csendes, és már megnyugtató lehetett volna, de senki nem törte volna meg ezt a szerelmes csendet.
Leran derekára fonta Amor a karját, mintha nem akarta volna elengedni. mintha álmában is szeretkeztek volna, egyik lába a lány lába alatt pihent,
arcuk szinte összeért, mintha egymás álmát így tudták volna egymásba szívni. Talán együtt voltak álmukban is, talán egyek voltak álmukban is.
Egy olyan világban, amiből csak az ébredés szakíthatta ki őket.
Elsőnek Amor szeme nyílt ki, némán csendben, mintha álmában készült volna a látványra, arcán egy apró mosoly tűnt fel, az érzés mi indult a lány arcának alvó arcától, mozdulatlan perceket követel magának. Meg sem mert moccanni, félt hogy a lány felébred, és megfosztja majd ettől a csodálatos látványtól. Apró pillanatokban próbálta elmenteni tudatában ezt az arcot.
Minek látványa olyan érzést indított benne, mintha tűz égetné szívét, mintha markolná valami, ami fáj, de nem akarja, hogy elmúljon. Nem akarja hogy múljon, elengedni sem. A hajnali nap fénye felkúszott a lány arcára, szép arca angyalinak tűnt a fényben, a fiú mosolya újra éledt,  a lány a fényre lassan felnyitotta egyik szempilláját. Az első kép foszlánya mosolyt csalt az ő arcára is.
•    Jó reggelt kedvesem. Hogy aludtál..
•    Szia kedves Amor, mióta nézel. és mit ha kérdezhetem
•    ÓÓÓ téged néztelek, már egy ideje, elmerengtem a szépségedben.
•    Elfogult férfi vagy, nem is vagyok szép.
•    De az vagy, ne vitatkozz nekem, majd én eldöntöm..
Megbökte az egyik ujjával. olyan hanyagul, viccesen, és egy mosolyt küldött az arcára, a lány erre megcsiklandozta, Amor görcsösen összerándult, összegörnyedt védekezésül. nem hagyva hozzáférést a csiklandós részeihez.
•    Jajj ne mert meghalok kérlek neeeee..
•    Dehogynem, abbahagyom ha kapok valami reggelit..
•    Naaaa? kapok. tegnap sem vittél vacsorázni, inkább elcsábítottál.
•    Nem is voltál éhes, te mondtad..
•    Jó- jó viszlek csak hagyd abba mert meghalok és így semmi hasznod nem lesz belőlem.. éhen halsz majd.. nem félsz?
•    Nem, végül is te is ehető vagy..
Amor gyorsan felugrott és kiszaladt, nem bírta tovább, az ajtóból még vissza szolt. öltözz ha enni akarsz, mert nincs itthon semmi. Én nem tudok főzni, csak a kutyának szoktam, de néha ő sem eszi meg.

•    Hát akkor azért volt megveszve  a minap. igaz..jujj akkor öltözöm én is mert még nekiállsz valami kutya eledelt melegíteni.
•    Tudok egy jó kis helyet, bár az a szomszéd városban van, de ott van ismerősöm, és olcsón ehetünk. Mit szólsz hozzá.
•    Nem gond a távolság, itt van a faterom kocsija, azzal mehetünk, ha gondolod.
•    Csak ha tudsz vezetni, mert ha nem akkor vezethetek én is.
•    Nem-nem, a fater kocsija az tabu, nő nem vezetheti.
•    Kész vagy? mehetünk.
•    Igen kész vagyok csak valamit elfelejtettél.
•    Mit?
•    Gyere ide és megtudod.
Amor a lány elé állt, és kérdően nézett a szemébe. mit felejthettem el.
•    Csak ezt kedves Amor.
A lány odahajolt a fiú ajkához, de nem csókolta meg, azt akarta hogy vágyjon a csókjára, már majdnem az ajkához ért, orruk összeért, a szemébe nézett, megfogta a fiú ingjét. Magához húzta, érezte a fiú lélegzetén, még szorosabban húzta, elérte azt amit akart, megharapta  Amor ajkát, puhán mint annyiszor az elmúlt éjjel. Csókja finom és mély volt, lassan és érzően csókolt, pont úgy ahogy a fiú vágyta. A szemébe nézet és csak ennyit mondott.
•    Most már szép a reggelt, mehetünk. Minden tökéletes.
•    Bocsáss meg, reggel az első csók. a legfontosabb.
Odahajolt a lányhoz és az egyik szemére egy lágy forró csókot nyomot.
•    Most már mehetünk, tényleg minden rendben.
Amor bezárta az ajtót, kézen fogva  mentek a lépcsőn lefelé. Meghajlottak a falak, az idő mintha féltette volna őket, furcsa érzés kezdett úrrá lenni rajtuk.
•    Nem ugrunk be a kápolnába, mondhatnánk egy imát közösen.
•    Bemehetünk , arra megyek. jó..
•    Olyan furcsa érzésem van, neked nem.
•    Most hogy mondod, az álmom, olyan félelmetes volt.
•    Én is álmodtam de nem emlékszem rá, de éreztem mikor felébredtem.
Kiértek az udvarra, Amor odament egy parkoló kocsihoz, kinyitotta az ajtót a lánynak, a lány beült a fiú becsukta az ajtót, még tétován visszanézett a házra ahol lakott. Mintha elbúcsúzott volna. De még nem értette miért tette.
Beült a lány mellé, szótlanok voltak, megfogta Lerane kezét, és a szemébe nézett, szeretlek.
Lerant nem érte váratlanul Amor szava, érezte, valahogy másképpen érezte őt, erősebben tisztábban. Csak egy éj és mégis minden más, minden érzés más.. Amor elfordította a kulcsot, a kocsi néma morajjal elindult, szerelmesek útján, végtelen véget nem érő síkok közt, ahol csak a képzelet jár.
folyt.. majd..