Álomsík 7

Álomsík VII.

Csendes reggel mi a délbe szaladt már

mit ígér a mának, nem tudod.

Nem is érzed, álmok a síkban mit tesznek,

vagy csak ígérnek.

Napok az éjben nem lehetnek, mert az álom vágy

mi előre repíthet, szárnyakat adhat, sok-sok erőt.

Halált hozó hideg fényt, borús gyászt,

mi semmit nem kímél.

Fájós lábával kibicegett a fiú barlang szájához, a lány hátulról átkarolta,

·        Köszönöm hogy itt vagy Lerane, köszönöm, nem is tudom mi lett volna nélküled velem.

·        Tudtad hogy jövök. érezned  kellett, nem hagytalak volna magadra, Amor szeretlek, most azon gondolkodjunk mi lesz velünk.

·        Nem tudom Lerane, mennyi ennivalónk van, vizünk akad, vadászni fogok,

sütünk. De ránk fognak találni.

·        Két napig talán elleszünk, annyi ennivalónk van, hova lett a kutya, nem láttad.

·        Nem, de jó lenne ha itt lenne, valahogy nyugodtabb lennék, gyere menjünk a patakhoz, fürödjünk meg, emlékszel.

Laren egy huncut mosollyal emlékeztette a fiút egy szép nyári éjre, mi elég álomnak és talán örök álomnak is.

Nem volt messze a patak, hallani lehetett a víz csörgedezését, az éjjel hallani lehetett, bár a barlang elég jól el volt rejtve, de a hangja a víz szava, vigyázta álmukat. Kéz a kézben haladtak egymás mellet, Larene teste libbent, és boldogan billeget Amor oldalán, tetszett neki hogy így lehettek, még ha a sors olyan borzasztó is volt, a helyzet keménységében szépséget találni. Nagyon nehéz. Érezték a helyzetük megfeneklett súlyát, de valahogy a szerelmük léte, minden elsöpört, és még nem tudhatták, ott lappang a végzetük, már a, mában. Lerane elkezdte magáról dobálni a ruháit, és szeme sarkából figyelte Amort hogy figyeli e. Levette szoknyáját, inge alig-alig takart valamit szép testéből. Amor nem tudott betelni a látványtól, szégyenét félretéve levette ingét, és nadrágját. Meztelen testét, nem szégyellte, szemével Lerane fürkészte, piciny tűz izzott a szemében, ledobta a lány az ingét is, és mint Ádám és Éva a paradicsomban szaladtak a patak felé.

Lerane megállt, magához húzta a fiút, átkulcsolta karjaival a nyakát,  erősen hozzányomta ajkait Amor ajkaihoz, és egy harapással, ami fájdalmas volt de mégis tűzet gyújtott a fiúban. Átkarolta a lányt, megmarkolta fenekét, és magához szorította, érzete a lány testének minden porcikáját, mellei keménységét, férfiassága hozzáért a lány testéhez, érezte hogy húzza magához a lány. Hátrahajtotta a lány fejét. Teste megfeszült és érezte  megremegve elgyengül, szédületes csókja elszakította a világtól mindkettőjüket, nem törődtek mással csak egymással.

    * Ne kérlek, még ne, gyere fürdeni, akarok, nézd ott egy tavacska, és oda süt a nap, gyere gyorsan.

Már nem ellenkezett Amor, hisz érzete azt csinál vele szerelme, amit akar, tiszta vizű patakocska, átlátszó csillogó, hívogató. Lassú léptekkel ereszkedtek a hűs vízbe, Lerane  kapaszkodott Amor kezébe, félt, a meder csúszós volt. Hirtelen kicsúszott a lába alól  a talaj, felsikoltott, mert  tudta a víz hideg lesz. Ámor karjaiban találta magát, de abban a pillanatban elcsúszott ő is, és nevetve mind a ketten nyakig ültek a vízben, a szikrázó fényben olyan szép volt a lány,  fiút magába szívta a szerelmes vágy. Húzta magával, át a másik partra, ahol egy kis lapos követ, olyan padfélét pillantott meg.

    * Érzem ám mit akarsz te kis komisz fiú, nem teszek semmit, kíváncsi vagyok mit akarsz velem, hmm hahó.
    * Majd meglátod, ott talán melegebb a víz, látod azt a fát, virágzik, érzem az illatát, azt szeretném, oda menjünk, gyere szerelmem..

Lassan libben a szél,

még nem tudni a jövő

vagy a jelen mit zenél.

Csak hallgasd hogy hív,

és ha hallani véled, vagy érzed

téged hív, hát menj és vigyen a szél.

Ezer dallam van amit még nem éreztél.

 
A nap egyre jobban égette a bőrüket, Amor lassan leült a kőre, ami jó meleg volt, mivel a víz sekély volt és alig lepte el, hanyatt dőlt és nézte a lányt aki előtte állt és várta a fiú ölelését. Keze elindult és hívta a fiút, keze emelkedett és hívta a lányt, lassan fölé lépdelt Amor a lába közül nézett fel a lányra, apró mozdulatokkal lehúzta, guggolva ült szerelme ölébe. Kezével beletúrt hajába, és tűzet érzet testének minden apró zugában.

    * Szeretlek szerelmem. szeretlek. szeress úgy most mintha az utolsó percünk lenne.
    * Nem kell azt gondolnom hogy ez az utolsó percünk, mert mindig ezt érzem, nem tudok parancsolni a testemnek, se ellenszegülni a tiédnek, olyan ha velem vagy, úgy érzem hol meg tudnék örülni az érzésedtől hol pedig boldognak érzem magam, még ha hozzám sem érsz, csak veled lehessek, olyan mintha érted születtem volna, csak neked, nekem egymásnak. És mikor szeretsz, mintha tűzben égnék el veled, mindig egyszerre égünk, ébredünk és halunk, ölelésben csókban, és minden gondolatban, Szeretlek Lerane.
    * Nem tudok mit mondani, mintha belőlem szóltak volna szavaid, minden szó, minden, és talán a tüzed, ami eléget, mindig érzem, mindig. álmomban is látok egy tüzet, veled égek, és úgy gondolom, ez az érzés lehet amit most is érzek.
    * Szeretlek Amor,

Keze átölelte  szerelmét és megcsókolta, olyan hévvel, olyan tűzzel mintha tényleg az utolsó perce, alkalma lenne rá. A fiú keze elindult kalandos útjára, a lány fenekét markolta, és húzta magába, mintha azt akarta volna hogy olvadjanak össze, kérlek erősebben, és a fiúnak nem kellet mondani, harapta , finoman csípte csókjaival, felperzselve minden rejtett vágyát, elfojtott érzését, légy enyém kérlek, most.

Szemük összetalálkozott és meglátták magukat egymásban, akarlak, súgta a lány, akarom mondta a fiú. A lány lassan megkereste csípője apró mozgásával a fiú férfiasságát, ami forró volt és a vágytól lüktető vulkán, a lány vágya most lassan beteljesül, érzi lassú mozgása mindent elborít majd, gyere velem szerelmem, együtt. akarom.

Itt vagyok veled és érzem, igen, a lány olyan hévvel, hullámzó testtel akarta a szerelmes halált, a fiú lüktető mozdulattal segítette, érezték testűk érzékeik annyira egyforma rezdülését, egymásnak megadva a test minden apró finom érzését, várj-várj kedvesem.

Itt. most .. és egyszerre haltak meg testük forgásában,, sóhajok apró remegések tömegében, meghalt a csend, a fiú elernyedt, de nem engedte el a lányt, hagyta hogy a lágy meleg parti víz mossa testüket, égette a nap a bőrüket. Olyan szép volt a kép, talán csak álom ez, talán más síkon, valahol máshol él ez az érzés.

””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””