Álomsík. 3

Lerane…..Harmadik rész.

 

Ahogy teltek a percek és Amor eltűnt az erdőben, a lány szíve oly sebesen kezdett verni, egy űzöd vad halált érző dobbanásaival küzdött a józan döntés felet. Mennem kell érted Amor, érted!

De mit tegyek, anyám-apám, bátyáim, szeretteim. Levelet írok nekik, elszököm, gyorsan minden perc drága. Ablakon átsuhant, mint a lágy szellő. Gyertyát gyújtott, papírt és tintát ragadott, leült és írt..

 

 

Drága szüleim és testvéreim,

elmegyek,

szívem másé,

és ti adtátok másnak haragudni fogtok e vallomásnak,

Szeretek valakit kiért halni képes lennék,

kezem most érte véres.

Bár elmesélhetném.

Elmegyek vele messze sehol tájra

szívetekben élek majd, s kezetek

hiába lesz tárva…

Nem leszek, ne is várjatok

szerelmemmel elfutok messze ezer határon..

Ne sírjatok boldog leszek,

bár haragotok elér majd engem.

Búcsúölelésem itt hagyom

nektek.                           

Szeretlek benneteket, hiányoztok majd nagyon..

A kis barlang a hegy oldalán, ott leszek vele, bujdosom majd, vele, éveket, ha kell..

 

Szeméből könny csordult, zokogott és nem vette észre hogy anyja közben már a háta mögött állt. Hírtelem megrezzent. Anyám, bocsássatok meg nekem, bocsássatok meg, el kell mennem. Édes lányom, hangja más volt, halk sejtelmesen fájó, ha úgy érzed, el kell menned, menj, tudtam rólatok, gondolom most is ezért mész. Nem anyám, majd elolvastok, reggel apámmal, kérlek, ne kérdezz most, megölelte anyját, megértelek lányom, mert szeretlek, meg kell értenem amit, érzel, menj, rohanj ha kell, ha így érzed, ha szíved ezt érzi. Az idő elszaladt indulni kell, gyorsan kiosont a szobájából és a kamrába lopózott.  Anyja némán állt a szobában könnyei lassan folytak, szeme a levélen pihent, de nem nyúlt érte, talán nem akarta tudni mi van benne, némán megfordult, visszament lefeküdni, még sokáig zokogott, míg álma el nem érte, szavai csengnek az éjszakában, szeress lányom, szeresd. Lerane összeszedett némi ennivalót és indul, kis csomagjával sietett, szíve hevesen vert, az udvaron hűséges ebűk elé állt és mintha kérdezné.

Hová is mennél édes gazdám.

Igazad van, mondta a lány és kezével megpaskolva fejét tudtára adta, igen! Gyere velem.

Már fent a nap, vöröslik az ég alja, lábai vitték a kis ház rejteke felé..

Gyerünk gyorsan..jajjjj hol lehetsz Amor vajon hol merre lellek..

Közben könnyei kezdtek hullani, már elérték majdnem az erdő szélét mikor zajra lett figyelmes, a kutya megállt és morogni kezdet. Lerane önkéntelenül érezte a félelmet, bár nem tudta mitől-kitől fél, de nem is akarta megtudni. Be az erdőbe, elindult gyorsan messze innen, gondolta. Érezte őket, jönnek, hangjukat vélte hallani, el-el innen messze.

Gyors léptekkel nem törődve a zajjal csak innen el.

Fel a domboldalon végig a fenyvesen, tüdeje zihált, karja már a sebektől véres, kimarták a gallyak, ahogy szemét védte.  Állj meg, kiáltotta teste, nem bírta már.

Leült egy kőre a kutya lihegve odabujt hozzá.

De jó hogy nem hagytál egyedül, szólt a lány.

De a kutya csak némán nézte, szemében csillogót a fény. Bár tudnál beszélni.

Amor merre lehetsz most, fájt a gondolat is, de megmenekült, lehet ők voltak, keresték a gyilkosokat. Hátradőlt, hogy pihenjen egy kicsit, kezét a földre téve nyújtózott egyet.

Érezte valami furcsa az, amibe beletenyerelt, felemelte kezét és megnézte, fekete valami.

Vér, megijedt, talán Amor vére, szagold szólt a kutyának, ismerned kell ezt a szagot, hisz megnyaltad már a kezét. Emlékszel?

A kutya elindult, sietve az orrát a földre téve követte a fiú nyomát. Nem mentek talán 10 percet a kutya előre szaladt és csaholva jelezte talált valamit. A lány sietve szaladt érezte baj van, eldobta terhét és rohant, mikor meglátta a fiú élettelenek látszó testét sírva mondta ki nevét.

Amor szerelmem. Ráborult a fiúra érezte meleg, rázogatta Amor élsz, élsz .?!.

A fiú magához térve feljajdult, bár nem tudta még ki ébrezgeti, de feljajdult…

A lááábam…!!!!!

 

””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””””

A lábam!!! Kiáltotta a lány, a semmiből ugrott elő egy fekete kutya, a postáját akarta megnézni, és akkor érezte a fájdalmat.

Mindig is félt a kutyáktól. Még kiskorában kezdet félni, pedig oka nem volt rá..

Kikapta a lábát a szorításból és a sarokba hátrált. Táskáját maga elé tartva védte testét.

Menj innen, büdös dög, segítség!!

Segítség, kiáltotta a lány, de senki, a házban senki nem mozdult a hangjára.

Ijedtében maga elé tartotta a kezét, a kutya hírtelen a lány szemébe nézet és megdermedt.

A lánynak mintha izzani kezdtek volna a szemei. 

A kutyaelkezdett nyüszíteni és lekuporodott..

Lerane ijedten nézte mi történik, szemét nem tudta levenni a kutya szeméről.

Már szinte a földön elnyúlva nyüszített, félelmében bevizelt a kutya.

Ekkor lépet be az előtérbe a fiú, megtorpant és nem tudta mi ez a helyzet, mit tegyen és mondjon. Hírtelen haragra gerjedt, hisz ez az én kutyám..

Mit csinált a kutyámmal, mit képzel maga.

Lerane megijedt hisz őt harapták meg és még neki tesznek szemrehányást.

Mit tettem volna, megharapott a dögje, vigye innen, mert rendőrt hívok.

Hol a szájkosár a kutyáról, se póráz, és ha megevett volna.

Mit csinált vele, nézze meg, bántotta vagy lefújta valamivel.

Micsoda? Ki én,?? Megharapott a dög nézze már, itt a seb még vérzik is.

A kutyára tette Amor a szíjat. Remegve felállt, Látszatra semmi baja, nem törődve mit mond a lány, bevizelt, hmm, mi a bajod pajtás, a fene ebbe a reggelbe. Felállt és nézte a lány lábát, vérzik, a francba Zeusz,,megharaptad.

Ne haragudj, nem tudom mi lelte, sosem tett még ilyet, mutasd a lábad megnézem.

Nem nézel te meg semmit, bukó vagy mint a kutyád, az elébb még azt mondtad bántottam a kutyád.

A lány félrelökte a fiút és kiszaladt az utcára, sántikálva, semmivel sem törődve.

Még magában zsörtölődve sietett a suliba, majd megnézem mi van a lábammal, ruhám is van bent másik..Basszus,,milyen egy reggel..és az-az álom is..mi lesz még,,

Mi történik velem..

 

Folyt.köv…..