Álomsík.. 1..

 

Sziasztok, sokan vagyunk,, vagyis többen az oldalon, remélem a kritika segít,  tudom olvastátok már, de elkezdtem javítgatni, bár ezt sosem tettem meg eddig, tudom ez egy igen nagy hibám, de majd alakulok,  elmomdom majd miért teszem fel újra. de még nem. érjétek be ennyivel. sziasztok.......

 

Álomsík

 

 

 

Első rész.

 

A szerelmespár titkos rejtekén egymásba fonódva pihent.
Lerane?

Lerane, szerelmem. Szólt a fiú lágy hangon elmerülve kedvese varázsában.

Amor?

Csípett bele a karjába

Hallasz?

Ébredj, késő van! Keresni fognak minket!”
Még ne, kérlek, gyere, búj még hozzám. Érezni akarlak.

NEEE. Lerane kérlek.

Mennünk kell.” jött a határozott indoklás a törékeny teremtés ajkairól. Ebben a pillanatban kintről zörejek, léptek zaja hallatszott…
Öltözz!

Suttogta Amor. és felugrott. menet közben magára kapta gönceit, és az ablakhoz sietett.

Kinézett az aprócska, poros ablakon, amely egy pici kis kunyhóhoz  tartozott. kivénhedt falú zsúpfedeles, idejét jócskán túlélve, büszkén állt az erdő szélén a semmi, kietlen közepén. távol a falutól ahol Lerane és Amor szüleikkel éldegéltek.  a  szülök már régen ismerték egymást. Gyermekeiket. Amort és Lerane-t  már réges-régen még kicsi korukban a szokásokhoz illően eljegyezték. olyan szóban megállapodás, ami véglegesnek mondható.  Vallás vagy  csak szokás? 

Senki nem tudta már.
Lerane és Ámor, rég szerelmesek voltak. Titkon szerették egymást, fittyet hányva minden szokás és apai anyai szónak. Törvényt és embert tagadva, titokban folyt közöttük ez a mások számára bûnös kapcsolat, ami nekik annyi gyönyört és boldogságot adott.
Amor mi az, mond már.

Ki van kint,

Kérdezte ijedten Lerane.

A fiú nem szolt… õ is megijedt. Árnyak szaladtak  a sötétben. Remegõ keze a késéért nyúlt.

Félelme sosem csalta még meg.

Emlékezett mikor  ez az érzés először elfogta.
Még  14 éves  lehetett. Egy  télen. hatalmas hó és hideg. Lóháton, apjával a közeli  befagyott tó nádasában  vadásztak. Idegen, tiltott területen. Csendben figyeltek. A lovakat kikötötték, lest építettek maguknak, vadkant vártak. A nagy fa árnyékában, etetésre várták a vadat. Apja valahogy álomba szenderült.. Amor figyelt tovább, már-már elbóbiskolt ő is, mikor zörgésre, neszezésre lett figyelmes. Abban a pillanatban meglátott két idegent. Bőr kabátjuk más volt mint az övék, vadászok, lélegzete elállt. Érzése pont ilyen volt, mint most a kis kunyhóban, érezte valami  baj lesz.
Lassan közel értek. keze a tőrét kereste. Lábával apja lábába rúgott ekkor vette észre, hogy apja már fent van, kését nyugodt laza tartással a mellén pihentette.
Nem szólt. Amor tudta, ha apja felugrik neki is ugrani kell, még három lépés.

A les rejteke eltakarta őket, a lovak, egyszerre néztek egymásra mintha egyre gondoltak volna, horkantás. A két vadász megtorpant.. csend,nehéz csend ült a tájra..
Mi lesz már?

Futott végig Amor agyán a gondolat miközben apját nézte, apám elveszünk.. cselekedj.

A  vadászok léptek, abban a pillanatban Amor felugrott egy kiáltás hallatszott a közelebbi idegen hírtelen megdermedt.
Megtorpant..Amor kése szívébe mélyedt. Meglepődés és a halál utolsó képe az ami Amor arcába nézett.
Egy pillanatra csend lett,  apja a háta mögül íjával mellbe lőtte a másik vadászt a halálnak vesszeje olyan közel húzott el Amor feje mellet, hogy vélte érezni szelét.
Csend újra csend, és ez az érzés, pont olyan, mint  akkor.
Amor kezét felemelte. Lerane felugrott, tudta baj van, ebben a pillanatban bevágódott a kis kunyhó ajtaja, egy alak robbant be rajta, a fiút felborítva, mint az ár rontott be, Amor felugrott,  a támadó valami bunkóval leütötte.

Csend.
Majd Lerane felé fordult, kiáltott.

A lány az enyém, be se gyertek az enyém.

Ha ha-ha ,  hallatszott kintről  még két hang  két kárörvendõ kacaj.

A visszataszító szagú idegen ráugrott Larenra.
Segítünk, ha kell Berg. Szólt egy mély hang  s nevettek. Larene csak sikoltozott

Hagyj, nem érted?

De ruhái szakadtak. Magán érezte az idegen bűzös leheletét. Majd csak az éles fájdalom, ahogy beleharapott a mellébe.
Te állat!

 Kiáltotta,

Amor segíts! Amor! kérlek, nyöszörgött a hatalmas test alatt.
Ez a harapás. A harapás, annyira ismerős, a múltból, igen a múltból.

Larene kicsi lányka, így hívta édesapja, kék szemével olyan csodálatosan nézett, hogy megolvasztotta még a legkeményebb szíveket már picinek is, édesapja legdrágább kincse volt. Azon a napon vásárba készültek, annyira készült mindenki, de a legjobban Lerane. Már hajnalban fent volt.

Elsőnek.

Kiment titokban.

Segíteni akart, etetni akarta az állatokat, hogy mire felébrednek szülei ,már induljanak is, csak segíteni akart, vitte a nehéz fazekat hogy adjon a kutyáknak enni, letette . Az udvar  közepén. nagyon elfáradt.

Iszom, gondolta magában.

És elindult a kútjuk felé, apja mindig mert vizet éjszakára. úgy mondta, ha besétál egy idegen, vagy vad jószág, hát igyon, az én udvaromban ne szomjazzon senki sem. Apjának sokszor igaza volt, sok-sok állat be is járt inni a tanyájukra anyja mindig mondta. Egyszer egy sárkányt találsz itt az udvaron.
Már indult volna sietve vissza felkapni a fazekat, ekkor morgás állította meg… egy farkas, éppen evett a fazékból, itt aludthatott az udvarban.
Lerane szép szemeivel figyelte a vadat. Az állat morgott és lehasalt, a kutyák elkezdtek ugatni. Apja felébredt. És morogva, hogy mi a fene lehet az. Álmosan elindult és kinyitotta az ajtót.

Lerane!

Kiáltotta szíve minden félelmével, amikor megpillantotta a kislányt és a fenevadat. A farkas szinte belesüllyedt  a földbe, látszott rajta szinte fél, remeg.

Lerane a hangra a farkas felállt és beleharapott a gyermek karjába, hírtelen  éles fájdalom, Lerane sikított.
Te állat! Kiáltotta a férfi és egy hatalmas követ hajított a támadó felé. a farkas elszaladt ijedtében, Lerane  csak állt és nézett a rohanó állat után.
Apja felkapta. felhúzta ingujját. Kereste a véres sebet, de nem találta, csak egy csillag alakú valamit talált, aggódva dörzsölgette.

Fáj kicsim, mondd, fáj?”
Nem apus. Nem fáj. adott a farkas puszit rá, apja mégis sírt. és ölelte lányát, félt..és félt..szerette leányát a mindene volt neki…

Amor segíííts. hallatszott egy fájdalmas, erõtlen kiáltás.
Amor erre a hangra ébredt, felugrott, a vér csípte mindkét  szemét, hallotta Lerane hangját,  homályos látással felkapott egy széket és hátba vágta vele a támadót az pedig lefordult a lányról..

Vigyázz többen vannak suttogta Lerane, de már látta megcsillanni a fényben Amor kését, ahogy a fiú érte nyúlt hirtelen felkapta és a berontó támadó éppen elé szaladt egy  mozdulattal  hasította szét a hasát, ügyes harcos volt apja a legjobbakkal tanítatta, és fia kiváló harcossá vált, szép tiszta vágás volt, egy lépés és holtan hörögve rogyott össze.
Másik támadónál szintén kés, ügyes vágás, nagy kör visszavágás ismerős mozdulat.
De az ellenvágás nyakra, elkésett. Amor érezte a penge élén, ahogy fogják az inak, átszelte a torkot gégét ereket egész a csontig  és majdnem azon is túl. Érezte  a forró vért a kezén, ahogy ráspriccelt.
Vége, sóhajtott és lassan megfordult.

Lerane !!

Hol vagy?.

Csak azt érezte valaki öleli és sír.

Jól vagy szerelmem..Lerane?
De a lány csak sírt, zokogott.

Ruhái szakadtan lógtak, könnyeitől alig látott.

 Érezte Amor melegét. ez elég volt..
 Észre sem vették Berg felállt.

 Magához tért. fogta a széket amivel leütötte Amort,ahogy a fiú elterült a lányt.

Sarokba lökte.        

Veled majd később végzek.

Rávetette magát az ájult Amorra szorította a nyakát.

Berg erősebb volt, idősebb nála. Amor érezte a testi főlényt, keze kereste a kését, de sehol nincs semmi, ami segíthetne.

Lerane !

Kiáltotta, Lerane, segíts.!

Kezdett kifogyni tüdejéből a levegő, már érezte lüktető ereiben a vért.

Segíts Lerane!

Megdöglesz  te mocsok,  a barátaim  te szemét. Ordította vérben forgó szemekkel, de ebben a pillanatban Berg nyakából egy penge tört elő. Az utolsó szó a torkán akadt.

Sikolyszerű hang hagyta el a torkát. és lassan elernyedve eldőlt.
Amor levegőért kapkodott.

Amor szólt Lerane Amor ! Szerelmem.
 
                     

 

 

Telefon hangos csörgése ütötte meg a csendet. egy lány kék szeme nyílott. Álmosan izzadtan felült.

 

A franc beléd!

Öt  óra.” csapott le telefonjára…
Lassan elindult a fürdőszoba felé,  ruháit ledobálta és beállt a zuhany alá, megnyitotta a csapot.
ÚÚÚ a fejem.

De fáj. mint akit elvertek.

Ég mindenem, arcát a vízsugárba  fordította. És ahogy kezét felemelte.

A langyos víztől fájni kezdett az alkarja. Egy csillag alakú heg.

Mi lehet ez fáj.

Mi ez?

Kérdezte magától Lerane  ijedten, hogy került ez ide?

Elzárta a csapot, még a végén elkésem.

De nem hagyta nyugodni ez a talány, fáj.

Égés?

Nem. Harapás. nem is tudom, magamnak? ááá. hát ez nem kiütés.

Az álmom.

Szinte érzem még az álmom.

Ahogy a cipőjét tisztogatta és táskáját a vállára kapta, eszébe ötlött  egy név. Amor. Hmm, furcsa egy reggel! 

Gondolta magában majd alig hallhatóan kimondta Amor. Érthetetlen egy reggel.

 

Folt köv..
vége az első résznek.