áloméberség

arca rezdül
mint egy varázslat
előbújni véltem
a világ másik sarkában
itt-ott az a világ
de mégis
ajka nyakamról ízlelte
sós falatát, a szerelem
tova nem szállt

nem érintett meg,
csak belém kóstolt, ahogy én
ajkáról szomjam lett ő
a tűz okozó
hevével eloltó
újra akarom
vágyom ízét
derekát átfogni, remegésig
átélni sóhaját
mikor kimondja nevem
és súgja fülembe
kérlek ne enged el
még szeress

csillog a teste
ahogy az enyém is
legördül szemebe
egy vízcsepp
kezével simítja arcom
újával újra belém rajzol
csak egy kép maradékán át
kezem hátát érinti
megáll, derekán
dombjain markolja
feszes rándulását

meghaltam benne
újra és újra éledek
lüktet tagom
kiver a verejték
elmerülök az vízében
szemem lecsukom
testébe mélyülök
érzem érzéseit
annyira távol érzem
de itt van velem
ahogy ébredek
elvesztem az alagútban
de valahogy e világi ez
ez az élmény..
szeretem az álmaim
rám ébresztenek..*