Álmodom még rólad

Álmodom még rólad, 

milyen is lehet, 

egyetlen életemben 

Te. A próza, 

illő lélekbe beleaprózva, 

megfogó hatalmaddal 

rám hűlt árnyékod, 

szívemben pedig

apró parázsló virág csirája ég tetejére szőtt mesebeli álmot. 

Hiába vagyok csupa magány, 

abban hiszek, 

hogy meleged eljön újra,

árnyékod majd nem látszik a sötétben, 

érezni fogom hogy itt marad nekem. 

Nem érzem magamban a magányt, 

hisz néha még, Álmodom rólad...