Alku.

ALKU..első rész.

 

Nem értettem, miért ültem itt, előttem egy levél és egy pohár, aminek a tartalma

hm, szerintem alkoholos akármi, pálinkának nézem. Kikapcsoltam, mi történt velem

furcsa de így hogy körülnéztem még azt sem tudtam hogy kerültem ide.

Végigfutott a szemem a kis sörözőben, pár asztalka, pár vendég, egy csinos felszolgáló

olyan pultos hölgyike, kiemelt cicikkel, csinos, meglepően csinos. Rajta ragadt a szemem

hm, rám pillantott, és elmosolyodott. Éppen poharakat rakosgatott.

Felkapott egy kisebbet, és valamit töltött bele, felém közeledett.

Pár lépésnyire szétnézett, olyan kér e valaki valamit tanácstalan nézéssel.

Mivel nem volt reagálás, így odaért hozzám, végigpásztáztam, fekete haját, ami igen jól állt neki, kiemelte zöld szemét, mellben kicsit erős, telt karcsú, de nem olyan nagyon, pont olyan ízlésesen.

Mozgásával csalta a szemeket, ahogy az enyémet is, látni véltem a melle formáját, és egy kicsit kiemelkedtek a bimbói, igazán kívánatos látvány volt.

Elmosolyodtam.

       -     Leülhetek hozzád? kérdezte

       -     Persze, szia ..örülök hogy megtiszteltél.

       -     Figyeltelek és meg kell mondjam, hmm ne haragudj,, de igen csinoska vagy.

       -     Bocsánat, tegezhetlek?

       -      Persze, Éva vagyok, és te?

- Szia. István vagyok. meg is ragadnám beszélgetés fonalát, és megkérdezném

hogy kerültem ide.

-       Nagyon vicces vagy, úgy három órája jöttél be, úgy emlékszem, rendeltél egy erőset.

azóta itt ültél és néztél ki a fejedből.

-       Érdekes, nem emlékszem rá, semmire, miért ültem be ide, miért.?

-       ne haragudj, vendégekkel is kell foglakoznom, majd jövök.

-       Kérlek hozz még valami erőset.

-       oké, rögtön.

Miért ült ide vajon, hisz tudom hogy nem jöttem ide, nem ismerem, se a helyet, és ahogy az ablakon kinéztem, még a várost sem. Németes, látom még a hegyeket is, valami északi ország, talán. Nem értem. Az órámra pillantottam, hm,, ez nem az én órám. Eltört üveglapján sok a karc, olcsó bőrszíj. Öreg óra. Kié lehet, leveszem megnézem. A hátlapján egy vésés, alig olvasható, kopott. Nagyon kopott.

Szerelmedtől, 1924. hm, akkor úgy 50 éves lehet. Valami kocsi állt meg a csehó előtt, olyan régi, fekete. Antik féle, nagyon jó állapotban, mintha a korához nagyon is jó állapotban lenne.

De még most is itt a kérdés. Mit keresek én itt.

Ez a levél. Felbonthatnám hisz az enyém. Elvileg. Nincs rajta címzés, felbontom.

Hanyagul, ideges vagyok. eltépem, egy sárga régi levélpapír, ahogy széthajtottam szinte rögtön a megszólítást vettem észre.

Barátomnak.1924, május. 23.

Nem értettem, a papír nem régi, nem kopott a tinta, a boríték épp, éles lehajtások, nem val régi levélre, hm, ha minden igaz 1980-at írunk. Mégis ez a hely olyan mintha vissza mentem volna az időben.

 

Barátomnak.1924, május. 23.

 

Tudom. furcsa a hely, és nem tudod hol vagy, és miért, ismerjük egymást, hidd el, érdeked hogy el hidd, még nem tudok többet mondani, egyelőre rád bízom hogy fogd fel. és értsd meg, miért és hogy kerültél ide. A pultos hölgy a mi emberünk,  figyelünk, bárhol és bármerre jársz, a kocsi kint ami ha minden igaz most állt meg, érted jött. Menj ki majd és szó nélkül ülj be, a kocsi elvisz valakihez. Többet fogsz megtudni, egyelőre ne foglalkozz a kérdésekkel. Sokkal több vár rád, ha kilépsz azon az ajtón. Figyeld az órát, mert az életed legfontosabb darabja, ami közel áll hozzád, ebben az idegen világban. Számodra idegen világra.

 

Isten veled. találkozunk majd….. V.

 

A levél zavaros pár során elgondolkodva, kinéztem az ablakon, ránéztem az órámra ami olyan közel áll hozzám, persze, közelebb nem lehet, ha csak le nem nyelem, erőltettem egy mosolyt. Ki lehet  ez a barát. V? Megittam a felesemet, a pultos hölgy hozott nekem, felálltam. elindultam az ajtó felé, közben körül néztem, pár szempár mintha tényleg követne, az a kalapos, a pultos egy mosolyával. Az ajtó, vajon mit rejt a másik oldal, vajon mi lehet odakint ami idegen számomra. Kezem a kilincsen, kiléptem, nehéz hideg levegő vágott az arcomba. Szürkület, de jól láttam a házakat, a kopott autókat, a régi bicikliket, és a régies viselet, a ruházat, ami mintha igen, 1920 évekbeli lehetett, azt hiszem ez egy film, vagy valami más lehet. Odaértem a fekete autóhoz, az ablakon koppantottam egyet, a sofőr a fejével intett rám, üljek hátra. Nehezemre esett, de beültem a szag ami megcsapott, régi idegen illat. Idegen világban vagyok, vagy valami más. folyt köv…