Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alaktalanul
pepo• 2015. május 31. 20:43
Régen lehelted halántékom,
álmomban hiába sóhajtom neved
nem teszed mellemre kezed.
Nem nyugtatsz,
szavam vak, szemem néma
lábam alatt a talaj, szikes-sós.
Elsírom fekhelyed
virágod színe fakó, valahol bennem
sétál alakod
megtalállak majd
elkészítem padom, éjjeli lámpa alatt
-szótlanul
úgy mint most, vagy, csak nyomokban
alaktalanul...