Ádám......

Elérné a kezem de még nem tudom
nem merem, hogy kell.?
Ez egy idegen gyümölcs
nem ismerem, de nem érhetek hozzá.
Tétován oda lépek, megfogom a fa törzsét
és érzem, szinte áramlik benne valami.
Hangokat hallok, sikoltást,
furcsa groteszk nevetést, nyögéseket
ordítozást, elkapom a kezem.
De újra visszatenném, érzem húz.
Nem értettem, akkor még nem
hiányzott az a tudat, ami ott keringet
annak a fának a nedveiben, a levelek zörgésében.
Abban a piros csábító gyümölcsében.
Csak le kéne szakítanom, miért is ne tenném.
Furcsa ez a hang, amit hallok. Felfoghatatlan
még sosem éltem át. Még sosem. Mi ez..
Rátettem újra a kezem, az öreg fa kérgére
mind a kettőt. Láthatatlan hangon hívott
és kezem elérte azt a gyümölcsöt.
Számomra kettészakadt az ég, hirtelen megcsapott
a hideg szél, reszketni kezdtem.
Bőröm fájt, remegett, testem összeroskadt,
nem ismertem ezt a szót, fáztam.
Soha nem fáztam. ott ahol éltem, sosem fújt a szél
és az ég sem volt olyan, mint most. sötét,
 fények szaladtak át az égen, ide a lábam elé.
Pont mintha engem keresne, engem akarna elijeszteni.
De már késő
Félek, sosem féltem.elvesztem. folyt köv..