a holnap féltelen

fulladnak a tegnapok
most a mába kérik
maradék fájdalmukat

majd holnap néptelen
letisztult leszek
féltelen
elengedett lelkű
testem majd
márvánnyá válik
eloszlik lassan
beleolvad napok
megunt körforgásába

könnyű lesz
megérte élni
mert a csodák
ha fájnak is
mert elköszöntek
de még most is
azt gondolom
a sors adta
hogy legyen
mit néznem majd
ha az utolsó filmkockák
leperegnek

leoltják majd a villanyt
talán ott leszel te is
ahova vágyom

még nincs itt az idő