Tépett szárnyak

Nem futnak szavai rég
kezében zsebkendő nem hull földre
reteszt nem csörrent
utcán sem seper,
kávé zaccal nem önti le macskáját
kora hajnalban csak a csend.
Pedig oly sokat hallgattam
kínjait, háborút és dicsőt
kályhában a hajnali parazsat keresőt
tehenet hajtó hős asszonyt,
keserű patakban sírót
halálban találtat, imádkozót
megszánt koldust.
Csak a csendes temető
sarokban a sok virág, lábnyomok
jönnek mennek
suttogó szavakban emlékek keringnek
magasban a felhők lassú vonulással
búcsút, apró könnyeket hintenek...