Vision - Látomás

Nem az első, de eddig a legerősebb jelenés, amiben részem volt.
Arra csak most jöttem rá, miért is csengettyűznek a Karácsonyi angyalok, Santa Claus rénszarvasai, vagy éppen a miséző papok.
Mert valóban csengettyű szól az angyalok léptei nyomán!
Tudom.
Hallottam!




Vision

Jingling wings


The tired soul escapes, to Home, in a sleepless night,
while the broken body restlessly lies in enemy dark,

adrift on border strand, between my dream's land and
the reality's realm, I feel someone's present; 

though my narrow brain always demands the knowledge, 
and searches anytime all effects and causes, 

its quieted down now by my spirit's godlike force,
and I know who she is, who is the visitor...

while a heavenly smell fills surround the bedroom,
a magic comes there tinkling over the ground,

and the loveless years' suffering, and all the pain
of hated memories are lost in timeless space,

my soul-ears hear her voice, she calls me, but
the sounds' meaning is drifting far in flowing love,

and I cling on the vision with whopping delight,
with the true emotions of a two year aged child,

let this moment be eternal, dreamt on a strange stead,
on a weary, tight, restless night of loneliness;

...oh, how I missed You, no, never leave me,
why don't You hear me, stay with me, near me...
...mom, mom, mom! 
I cry, but just a flower fragrance angel's wings are
jingling by the asurd wish of this mighty night.



***

Látomás

Amíg álmatlan éjszakán hazamenekül a lélek, 
s a test pihenni képtelen az ellenséges sötétben, 

sodródva álmok és való világok partjai között,
érzem, valaki jelenlétével éjembe költözött;

habár halványan pislákolva elmém tudást követel
mindenkorra, és okokat kutat sorra, most szellemem

Isteni hatalma előtt csöndes-szótlan meghajolhat,
mert én már biztosan tudom ki Ő, ki az, ki látogat...

varázslat érkezik csilingelő lépteken s hirtelen
szobám virágok illatával tölti be, s lehull vele,

időtlenségbe vész a kín, gyötrelmes évek szenvedése,
és elillan a gyűlölt emlékek szívszakasztó képe,

lelki fülemben csendül egyre hangja, de az üzenet
tova lebeg, értelmét oldja az áradó szeretet,

határtalan örömmel tölt el sejtelmes víziója,
ragaszkodom, mintha csak lényem kétéves gyermek volna,

bár lehetnék az örök pillanat álma, úgy szeretném,
e furcsa helyen, a magány sötét, nyugtalan éjjelén;

annyira vártalak, gyere, hadd lássalak,
ne menj el újra, ne hagyj magamra,

- anyu, anyu, ANYÚ! - kiáltom, ám csupán egy illatfellegen
elúszó angyal szárnya cseng a fals reménnyel terhes éjjelen.
 


/saját vers saját fordítása/