Verset írtam

pauleve55•  2014. november 28. 16:01

Verset írtam.
Tudom, tudom, ez nem meglepő, nincs benne semmi hírértékű. 
Versemből Isten szól, egy ideje az ő üzeneteit közvetítem.
Néhány hete - megható gesztussal - angolul gondolt ötleteket küld nekem. Hiszen Ő tudhatja legjobban, mennyire szerettem a középiskolai angol órákat, és hogy csak korán kettétört életem romjai temethették maguk alá lelkemnek ezt az angolul zenélő részét. 
Persze, tudom, ez kicsit furcsán hangzik. Ha nem velem történne, talán még én magam is kételkednék. 

Egyébként a gyakorlatban használható, meglévő angol nyelvtudásom egyáltalán nem indokolja ezt az érdekes teljesítményemet. Őszintén szólva, egy angolul lefolytatott utcai útbaigazítástól vagy egy telefonbeszélgetéstől még a fülem is ketté áll és sűrűn nyökögve keresem a leghétköznapibb szavakat.

Fejemben a megtanult angol és a megérzett angol közti távolság talán a Makó Jeruzsálem hasonlattal érzékeltethető.

Na, de vissza a lényeghez. 

Egy ideje angolul írok verseket és a magyar fordítást utólag bütykölöm össze hozzá.
Általában kínkeservesen! 
Fizikailag érezhető a két nyelv használatakor aktiválódó agyműködésem közti különbség.
Az anyanyelv jobb agyféltekés helyét átveszi az angol és gördülékenyen, érzelmekkel teli lendülettel siklik az elmémbe. Fantasztikusan lázas állapottal - mi is a ma divatos kifejezés, hiperaktívan? - hozza magával az összes kimondandó érzést, gondolatot. Fejemben sokszor csak a szavak zenéjét érzem és én lepődöm meg legjobban, amikor utólag, leírva pontosan azt az értelmet nyerik, amit a mondanivaló megkíván, vagy pont egy odaillő, megfelelő rím lesz a dallamból.

Valahol az a vers már megírva, készen áll és ott, azon az ismeretlen helyen, abban a zenélő, varázslatos szférában csak arra várakozik, hogy valaki megérezze őt, és éppen elég bátor - őrült? - legyen a vakrepüléshez, ami lélekben elviszi a versek létentúli termőföldjére. 

Olyan ez, mint egy meglepetés utazás - ajándék jegyeket kapsz a túrára, de az útirány titok marad, az csak menet közben derül ki. Elindulok csendes alázattal és végigmegyek a számomra rendelt, nekem megküldött gondolatok útján. A végcélt pedig csak a befejezéskor ismerem meg. Azt pedig, hogy mikor is van készen egy vers, na, azt sem én döntöm el. Volt már rá példa, hogy az elvégzett munka örömével ültem a babérjaimon, amikor a következő reggelen több verssornyi, szinte teljesen kész folytatás érkezett. 
Életemet az "én akarom" mentalitása helyett már régóta a "készen állok, hogy fogadjam, amit küldesz" lelkiállapota irányítja. Ennek a békés elfogadásnak köszönhetem a néhány éve folyamatosan áramló sok csodát. Hálát érzek minden pillanatban, óriási, hatalmas hálát. 
Köszönöm!
Fantasztikusan élvezem ezt az üzenetközvetítő iparosmunkát! 

A magyar fordítással egészen más a helyzet. 
Valahol menet közben a szavakról leszakadnak az érzések.
Annyira idegenné válik a saját versem, mintha üvegfalon keresztül, laboratóriumi manipulátor karokkal akarnám kicsomagolni a Karácsonyi ajándékomat. Ezt a falat, ezt az érzelmi-gondolati árokugrást érzem a fejemben.
A magyar változat már nem én vagyok. 
Érdekes játék ez a szavakkal, az érzésekkel, az anyanyelvvel, az identitással, a felsőbb Én-em tudatos megnyilvánulásával.

Azt hiszem, valahol, sok-sok emelettel feljebb, Isten közelében már nincs jelentősége az anyagi világban elfoglalt helyünknek. Már nem számít a nemzetiség, a gyerekként elsőnek megtanult, beszélt nyelv. 

Hiszen a szentlélek kitöltése után már Jézus tanítványai is szabadon kommunikálhattak, akárhová, bármelyik nemzethez vezette őket a küldetésük.


***

Verseim témájából adódóan kézenfekvő a hit kérdésének szétcincálása és a negatív hang ilyenkor elő is kerül. 
"A hit csak önámítás!" - így szól a legfőbb érv.
Ezen elgondolkodtam. 

Mit is jelent az, hogy önámítás?

A hitünkkel boldogságot, békét, nyugalmat képzelünk be magunknak és ezek az érzések apránként - önámításunk erejétől függő tempóban - meg is érkeznek hozzánk?! /Tudom, így működik, ezt élem!/ 

Elhitetjük magunkkal a fizikai testünk egészségét, amit a testünk el is hisz - tudom, ezen már túljutottam! - és önámításunk okán valóban egészségesek leszünk?!

Bebeszéljük magunknak egy szeretettel teli, gondoskodó lény létezését, majd pedig önámításunk hatására a gyakorlati életünkben is megnyilvánul ennek a lénynek védelmező törődése?! /Tudom, egy ideje megélem ezt is./

Elhitetjük magunkkal a szívrepeső szeretet szárnyaló érzését és önámításunk hatására szelíd boldogság érkezik - a gyakorlatból tudom, megérkezeik! - hétköznapjainkba?!

Ez az önámítás?!

Hát akkor emberek - önámításra fel!

Ámítsuk boldoggá, egészségessé, békésen nyugodttá önmagunkat.
Ámítsunk szeretetet az életünkbe - és tegyük ezt mások életével is.

Ha önámítás - hát legyen az. 
Kit érdekel az Isteni szeretet földi csúfneve. 
Kit érdekelnek a kimondott manipuláló szavak.

A lényeg a szavak mögött található érzés!

A lényeg a szavak mögött található Isten!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552014. november 30. 10:32

@Clien03: :-) Nagy öröm, hogy Te olvastad!

pauleve552014. november 29. 20:16

@BakosErika: Erikám, köszönöm :-)

pauleve552014. november 29. 16:30

@kicsikincsem: Higgy magadban, akkor hiszel leginkább Istenben :-)
Köszönöm, hogy olvastad.

BakosErika2014. november 29. 14:52

Mennyire így van ez Évám, csak kevesen veszik észre.
Nagyszerű bölcsességeket adtál most magadból.
Szeretettel olvastalak és köszönöm.

kicsikincsem2014. november 29. 14:45

... szerintem szükség van a hitre,de elsősorban saját magunkban kell hinnünk úgy gondolom... sajnos az én hitem elég kopott...
valahol igaz a mondás: segíts magadon, isten is megsegít

pauleve552014. november 29. 12:15

@petruchio: Az értelmezés természetesen szabadon választott. Köszi, hogy olvastad! :-)

petruchio2014. november 29. 09:07

a lényeg a SZAVAKBAN LÉTEZŐ EMBER....

pauleve552014. november 28. 22:00

@Rozella: Te is boszi, én is boszi? Jól hangzik :-)
Tudod, úgy gondolom, hogy az egónk rémül meg és akadályoz a pozitív önámításban, hiszen neki az halálos veszedelem. Megfelelően lekarcsúsított egóval máris működik az ámítás :-)

Rozella2014. november 28. 21:54

Éva, Te már valahol nagyon előrébb tartasz a tananyagban... jó érzés lehet.., de neked sem volt könnyű idáig, ez is látszik. Már ahhoz is hatalmas bátorság, elszántság kell(ene) hogy ezt az önámítást (önbeteljesítő jóslat?) ahogy írod ki- és megpróbálja az ember, de lehet pont attól "rémül" meg, hogy mi van, ha tényleg működik?? Néha
gondoltam már arra, milyen jó, hogy nem a középkorban élek,mert a hasonló gondolatainkért akkor máglyára vetettek volna, Te boszorkány !:)

pauleve552014. november 28. 21:42

@csillogo: Marikám, hálás vagyok a figyelmedért :-)

csillogo2014. november 28. 21:09

"Ámítsuk boldoggá, egészségessé, békésen nyugodttá önmagunkat.
Ámítsunk szeretetet az életünkbe - és tegyük ezt mások életével is.

A lényeg a szavak mögött található érzés!
A lényeg a szavak mögött található Isten!"

Mindent kapunk és Te ráébredtél - nagyon tetszett az írásod - Nagyon!

Törölt tag2014. november 28. 18:53

Törölt hozzászólás.

skary2014. november 28. 17:04

igen..a fordítások már nem azok...

Mikijozsa2014. november 28. 16:21

Nem tudni - mikor és hogy, nagyon sok élmény vegyül egy versbe, s van hogy feléábredünk belőle, mint egy álomból, nos ez a leírás, amit látsz, elképzelsz, vagy tapasztalsz nem csapda, én azthiszem ez a te filozófiád, üdv .