Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettkoszorú 6.
pauleve55• 2014. február 11. 18:02
Kísért a félelem szürke ködében
sok, sejtszintre bekódolt sorsfeladat,
leckét neked írtak benned a gének
s a megoldatlan fele énrám maradt,
ám hiába, ha tehetetlen' látta
múltbeli kislány énem, amiként küzd
és veszt, démonai közt Apukája.
Minden hiába! Testedbe beépült
félelmed napi drogját követelte
sok kicsikart, fájdalmas, kínzó perctől,
s nem, vele, még értem se szálltál szembe,
kettőnkre kötött hatalma egyre nőtt.
Fényt hoztam, de Te önként, poklod jártad
elhagyatottan, csodára se várva.
pauleve552014. február 11. 21:13
@1008: Drága Zsu, ezt én is zakkantság ellen írom :-)
pauleve552014. február 11. 21:12
@Sea: @skary: :-)
10082014. február 11. 21:10
Nagyon szomorú, fájdalmas emlékeket idéztél meg,
nem könnyű ezeket feldolgozni, de a kiírás (magunkból)
fél gyógyulás...nem beszélve az alkotás és az esztétikum
teremtés élményéről
Nagyon szép, majd átnézem a többit is... mostanában egy
kicsit zakkant vagyok (majd elmúlik :)
Ölellek, Zsu
skary2014. február 11. 18:58
jah
Törölt tag2014. február 11. 18:12
Törölt hozzászólás.