Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettkoszorú 3.
pauleve55• 2014. február 10. 22:18
Beletört kerekébe sorsod, Apám,
s otthon, a polcon, elősorakoztak
a könyvbe bezárt, megélt, leírt, halál
mementók, s felidézték - tudták! - soha
nem szabadulhat a lelked amíg tart
ez az önként vállalt szellemi fogság,
s roncsolt emberi testek érted sírtak
emlékiratok fényes borítóján,
vagonokból rémült gyermeki arcok
néztek minket a nyomdaszagú képről,
s az én Apukám velük inkább tartott,
s fájdalom folyt meleg barna szeméből.
Isten már kijelölte "Azt" a napot,
s Azrael pontos, nem sok időt hagyott.