Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettkoszorú 2.
pauleve55• 2014. február 10. 22:15
Én a túlélő túlélője vagyok,
de nézd - torkomra fagyott az igazság!
Áldozatod' sötétbe tagadta, - hogy
rózsásra kimázolhassa az arcát -
sok gyáva-hazug, családi ítélet,
s hiába szórta terád sok imáját
Isten, ha erőd leuralta végleg
mély szégyened álarcában a Sátán,
s ígéri, de nem! - az idő nem gyógyít,
felejthet a bőr, eltűnhet a tinta,
megszámozott lelked a múltadból sírt,
Mauthausenből a test tért vissza,
benne a biztos-, programozott halál,
beletört kerekébe sorsod, Apám!