Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szonettkoszorú 14.
pauleve55• 2014. február 13. 10:09
Ma, Apámról szóltak, Atyám, szavaid,
Te üzentél s küldted a verssorokat,
s feladatomnak elrendelte a hit,
idehozni síró lelkét a Mostba.
Te vezettél biztos, vigyázó kézzel,
emléksebeinkre áldásod küldted,
ígéreted véd, ezután nem félek,
Eridanosz s Léthé hűs vize fürdet.
"Jó lesz, merülj bele, éld meg, csak vállald!
Lehet, meghalsz, de énvelem - tudd, hidd el!
itt maradsz végleg, örök biztonságban!"-
- rám szeretve nyilatkoztál, szeliden
szólítva, s egy sorsfordító pontban már
hittem, hogy felszabadít az Igazság.
pauleve552014. február 13. 17:52
@skary: :-)
pauleve552014. február 13. 17:51
@bakonyiili: Ilikém, döbbenetes élmény volt, amikor ez a "megbízatás" megérkezett hozzám. Nem ellenkeztem :-)
pauleve552014. február 13. 17:49
@Molnar-Jolan: Kivárom :-))) Annyira szeretem a Te kicsit kesernyés, humoros őszinte hangodat. Köszönöm.
bakonyiili2014. február 13. 12:44
...csak vállald!!!
skary2014. február 13. 12:32
:)
Molnar-Jolan2014. február 13. 10:44
Az Igazság valóban felszabadít. Előbb-utóbb.
pauleve552014. február 13. 10:31
:-)
Törölt tag2014. február 13. 10:17
Törölt hozzászólás.