Szonettkoszorú 12.

Megosztom a percet Mindenhatónkkal,
- most a film legutolsó képe pereg, -
friss sírgödör elnyel, sáros a mocska,
őszi eső, zuhogó, hideg, megver,
vége, igen, veled meghalok én is,
távoli, tompa moraj csak az élet,
el innen nem vezet út, menedék sincs,
gödörbe temetve a mindenségem,
földsárga agyagrög puffan a deszkán,
sortüze robban és újra kivégez,
árva virág, kint néma, halott kert, vár
bennem a véres, temetetlen lélek, 

s engedi tán,...hogy odafönt,...valaki,...
hadd súgja szívbe ható mondatait..?